----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- - Jaj ne….- húztam a fejemre a takarót-te nem láthatsz így….
- - A világon a leggyönyörűbb nő vagy…még ébredés után is…
- - Nem kellene itt lenned…ugye tudod?
- - Tudom,de nem érdekel…Neked az én közelségem kell. Neked ez a szerelem kell, amitől mind a ketten elveszítettük a józanságunkat.
- Én elveszítettem a józanságom,de nem miattad,hanem a pezsgő miatt amit a szerelmemmel ittam…
- Ezt te sem gondolhatod komolyan…
- Menj el…- löktem el magamtól a közeledő németet- Jens bármelyik percben itt lehet.
Ellie vadul rángatni kezdte Seb karját. Teljesen megvadult. Úgy viselkedett mint aki legalábbis egy zacskónyi Speedet vett be. Próbáltam leállítani,de képtelenségnek bizonyult. A fejem annyira fájt, hogy képtelen voltam gondolkodásra használni. Nem bíztam benne,hogy az ébredés utáni percek kellemesek lesznek,de nem hittem volna hogy ilyen fejfájás kíséri majd az ébredésem. Nem volt kedvem sem Sebastianhoz,sem Jenshez. Jó lett volna kicsit egyedül lenni a gondolataimmal. Hangosan akartam gondolkodni,szóval elszabadulni kicsit és egy jóbaráttal megvitatni a dolgokat. Liana és én rengeteg időt töltöttünk együtt korábban. Jó ötletnek tűnt egy kellemes beszélgetés,de nem volt szívem elküldeni Sebet. Nem igazán éreztem jól magam vele,ez az egy biztos volt. Nem azért,mert nem éreztem iránta semmit,hanem éppen azért mert igen. Fogalmam sem volt,mi ez az egész ami bennem lejátszódik. Épp dilemmáztam,amikor megcsörrent a telefonom. Jens volt a vonal túlsó végén.
- - Szia szerelmem- mondta mézes-mázasan
- - Szia…hogy vagy?
- - Ezt inkább én kérdezhetném,de a mai meglepetésem tuti felvidít majd…bemutatlak egy igen jó barátomnak,aki egészen híres sportoló
- - Már alig várom- tettettem lelkesedést- de akkor kezdek készülni,ha nem bánod…
- - Rendben van…2 órán belül érted megyek…
Elköszönés nélkül helyeztem az ujjam a kis piros telefonra. Kimentem a konyhába,ahol Márk és Liana éppen reggeliztek. Márk látta rajtam,hogy nem vagyok a helyzet magaslatán és egy hatalmas vigyorral díjazta a halk és erőtlen köszönésem. Bőséges reggelivel fogadtak a saját lakásomban. Liana lelkes háziasszonyként élte a mindennapjait,de nem volt ez mindig így. Ellie születése előtt az én féktelen bulizópartnerem volt. Nem a főzésen járt az eszünk akkoriban. Aztán az esküvőjük napján kicsit megváltozott minden. Rá egy hónapra pedig elköltöztem. Hasonló dolgokon agyaltam miközben leültem a konyhaasztalhoz. Sírtam volna,de nem jöttek ki a könnyeim. Szinte kapálóztam amikor Seb mögém állt és átölelt. Baráti ölelése cseppet sem érződött barátinak. Otthagytam a pirítósomat és besétáltam a szobába. Jött volna utánam, de Márk megkérte,hogy ne. Felöltöztem és elindultam az ajtó felé. Már a ház előtt akartam Jens nyakába ugrani. Így is lett. Amint odaért odarohantam és megcsókoltam. Aztán megláttam,kit hozott magával.
- - Kicsim bemutatom…
- - Anne…te jó ég….mióta is?
- - Közel fél éve Andy…azóta,amióta szakítottatok…
- - Ismeritek egymást?- kérdezte meglepetten Jenson
- - Hát persze…Andy Murray teniszező…Breanna volt pasija…- mondtam magától értetődő hangsúllyal
Andy elkezdett nevetni. Mi nagyon jóban voltunk,amíg Bree vőlegénye volt tehát jó volt viszontlátni. Jens olyan programot szervezett,ahol sokat lehet a közelemben így teniszezni indultunk. Valami puccos és méregdrága teniszklubba állítottam be Nagy-Britannia két sportbüszkeségével. Hatalmas mosoly volt az arcomon és büszkeség a szívemben. De ugyanakkor hatalmas bizonytalanság is. Ahogy néztem a meccset,amit a fiúk játszottak egymás ellen,az jutott eszembe,hogy olyan vagyok mint ez a teniszlabda. Pattogok egyik térfélről a másikra,egyik sráctól a másikig. Mert akárhányszor próbálok dönteni,mindig eszembe jut valami igazán kedves vagy kellemes dolog az egyik srácról,aztán meg a másikról is. És hiába érzek fizikai vonzalmat Seb iránt,Jens kiegészít. Nem volt túl egyszerű a döntés. Végre én következtem,ami jó módnak bizonyult a feszültség levezetésére. Csakhogy életemben nem teniszeztem még profi ellen. Valahogy amikor Bree és Andy együtt voltak a sok közös program közül kimaradt a tenisz. Jens mögém állt és gyengéd,finom mozdulatokkal próbált rávezetni a dologra. Elméletben nagyon ment a dolog,a gyakorlat kissé bajos volt. Fárasztónak bizonyult a kis edzés,amit megkoronáztunk egy kis levezető futással. A teniszruha,amit Jenstől kaptam,csodálatosan kihangsúlyozta a hosszú lábaimat.
- - Az esti bálra is így kéne jönnöd- gúnyolódott Jens
- - Bál?- kérdeztem vissza meglepetten
- - Jaime lemezbemutató bulija…külön kérte hogy te is ott legyél…azt mondta úgy véli Marta-val jól kijönnétek…
- - Nem is tudom…semmi kedvem bulizni…
- - Kérlek…- nézett a kiskutya-szemeivel
- - Rendben- adtam be a derekam
Hazaindultunk,hogy átöltözhessek. Amikor Bree és Andy meglátták egymást,hirtelen feszült csend uralkodott el a szobán. Olyan volt,mit egy siralomházban. Én ki is kívántam lépni ebből a bűvkörből ezért megtörtem a csendet.
- - Bree…felveszem az egyik ruhád,rendben?
- - Vedd- mondta,de közben végig Andyt bámulta
 |
| Az esti sminkem |
 |
| és a hozzá viselt ruha :) |
Tudomást sem véve arról,hogy én ott vagyok elkezdtek beszélgetni. Bár inkább veszekedésnek hangzott. Hirtelen elkezdték egymás nyakába zúdítani az összes régi sérelmet. Bemásztam a szekrénybe és elkezdtem felforgatni a tartalmát. Nem tudtam,mit vegyek fel,vagy hogy milyen smink lenne az ideális választás. Végül egy fekete-fehér összeállítás mellett döntöttem,ami éppen eléggé testhezálló volt,hogy a buliban is elmenjen. Csinosnak éreztem magam,ami segített abban,hogy megjöjjön a kedvem a bulizáshoz. Jensnek is leesett az álla. Csakhogy azon agyaltam, hogy ha én ott vagyok és ha Jens ott van,nyilván Seb is meghívást kapott. Bár azért kissé bíztam benne, hogy nem lesz ott. Nem akartam találkozni vele és nem akartam azt sem, hogy egyáltalán látnom kelljen. Lassan elindultunk és amikor beléptünk a terembe Jaime egy intéssel azonnal a DJ-pulthoz invitált minket. A barátnője mellette állt,de épp olyan volt a szitu köztük,mintha épp most vesztek volna össze. De amúgy csodálatos pár voltak. Jó volt rájuk nézni. Marta pontosan kiegészítette Jaime-t,aki fiatal volt és bohém. Meg hát tipikus DJ…még a szeme se állt jól…De persze jó értelemben. Nagyon szimpatikus volt és a kedvese is. Elmentünk a VIP asztalokhoz és beszélgetni kezdtünk. Igazán baráti hangnemben beszéltünk annak ellenére,hogy alig ismertük egymás fél órája. Aztán egyszercsak egy mondatom közepén megfagyott bennem a vér is. Hirtelen Sebastian lépett be a kis szórakozóhely ajtaján.
