----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Óriási mázlimra volt annyi lélekjelenlétem, hogy kivágjam magam a rettenetesen kellemetlen szituációból. Mély levegőt vettem és bár sosem tudtam jól hazudni,azt mondtam:
- Seb már biztosan vár minket…
- Ja hogy ez…- nevetett Jens- már megijedtem…
- Ugyan mitől kéne félned?Hiszen én téged szeretlek…- mondtam,de ezzel inkább magamat győzködtem,mintsem Őt.
Visszaöltöztünk és elindultunk a partira. Seb a lépcső alján állt és arra várt, hogy végre megérkezzünk. A szívem kalapált. Jensre néztem és próbáltam kerülni a szemkontaktust a némettel.
- Mégis mi tartott ennyi ideig?- dobogott a lábaival.
- Bocs haver csak…tudod kicsit megkívántuk egymást…
- Jens…- csaptam finoman a fejére- ez senkire sem tartozik…
- Ugyan Anne…ez megesik,néha megkívánja egymást két ember…ez nem szégyen….- mondta Seb és közben szugerált a szemeivel
Szó nélkül megfogtam Jens kezét és el is indultunk. Bár a buli első óráiban nem történt semmi említésre méltó, a vonzalmam Sebastian iránt csak nem múlt. Megkértem,kísérjen el a kocsihoz,hogy mindezt megvitassuk. Jens éppen pasikkal csevegett és lányokkal flörtölt puszta kötelességből,így nem igazán volt ellenére,hogy pár percre elengedjem a kezét. Nem éreztem féltékenységet, tudtam,mindez csak az álca, és valójában legszívesebben a kezemet fogná egy sötét sarokban. Nekem is mosolyogom kellett életem legbizonytalanabb perceiben,de úgy éreztem ez egészen jól megy. Viszonylag gyorsan a parkolóba értünk. Sötét volt és csend. Ha egyedül lettem volna,biztosan rettenetes félelem kerített volna a hatalmába,de így,Sebastian kíséretében csak az önmagamtól való félelem ijesztett meg.
- Nem akarok senkit bántani ezzel…- mondtam a lényegre térve
- Nekem is fura az egész Anne…a barátom barátnője vagy…de ennek nem parancsolhatok…
- Akkor próbálkozz vele…- mondtam a cipőmet bámulva.
- Ez nem így megy- suttogta és felemelte a fejem
Nem tudtam többé irányítani a vonzalmat. Nem csókolt meg. Mindketten tudtuk, az végképp véget vetne a kontrollnak. Az arcomat két keze közt tartva bámult a szemembe.
- Nem szeretlek- mondta- de meghalok egy csókodért.
- Én Jenson csókjáért kell hogy meghaljak…és így van ez jól…
- Tudom,hogy nem leszel az enyém soha,de bárcsak könnyebb lenne…
- Senki nem ígérte,hogy az élet könnyű,és azt hiszem évek óta először van úgy,hogy nem kapod meg amit akarsz…Kiskirályfi…- mondtam kissé dühösen
- Tévedsz…- vágta rá
Veszekedéssé fajult beszélgetésünket egy ismerősen csengő,de mégsem annyira ismerős hang szakította félbe.
- Sziasztok
- Jaime…- mordult rá Seb- ha nem látnád beszélgetünk…
- Nagyon örülök- fordultam meg- azt hiszem még nem találkoztunk…Anne Dawson vagyok, Jenson Button barátnője
- Részemről a szerencse…Jaime Alguersuari vagyok…és tudom ki vagy mert Jens már velem kerestet…
- Akkor jobb,ha nem váratom tovább…részemről ennek a beszélgetésnek vége- néztem Sebre
Beléptem az ajtón,ahol a tömeg minden tagja hirtelen engem nézett. Bár ez valószínűleg betudható volt annak,hogy úgy csaptam be az ajtót magam után,hogy egy férfi is megirigyelhette volna. Én pedig nem voltam az…Épp ellenkezőleg. Miniszoknyában és tűsarkú cipőben nem illik így viselkedni. Nagyon zavarba jöttem annak láttán,hogy hirtelen mindenki visszafordult a maga társaságához és rólam kezdtek pusmogni. Jens elnézést kért a beszélgetőtársaitól és elindult felém. Lassan szelte keresztül a tömeget és nevetett. Tudtam,hogy rajtam,de a vigyorát látva belőlem is kiszakadt a nevetés.
- Végre itt vagy- hadarta amikor mellém ért
- Hol másutt lennék?- néztem- csak Sebbel mentem a parkolóba…elkísért egy másik cipőért,de kissé összekaptunk.
- Van okom rosszra gondolni?Mert ez a cipő az a cipő,amiben jöttél,efelől semmi kétségem- nézett rám komolyan
- Ezt ne itt beszéljük meg- mutattam az ajtó felé.
Elindult kifelé és a karomnál fogva húzott. Persze ez mindenki számára kedves jelenetnek tűnt, hisz távolról úgy nézett ki,mintha csak finoman fogna,de ők nem érezték amit én. Beszálltam a kocsiba és idegesen bevágtam az ajtaját.
- Mégegyszer ne forduljon elő,hogy így csapod be az ajtót- kiabált
- Mert mi lesz akkor?- kérdeztem szemtelenül
Nem válaszolt csak a gázba taposott.
- Lassíts…- ütöttem a vállába
- Engem ez nyugtat meg…- vetette oda
Tudtam,mennyire profi sofőr,mégis féltem. Talán nem is a sebesség volt az oka. A szállodában úgy ordibáltunk egymással, mint még soha.
- Igen…megcsókolt tegnap…- kiabáltam
- Hát ez csodás…még valami amit tudnom kéne?Akkor ezek szerint amikor…?
- És ha igen?
Amikor kimondtam már legszívesebben megnyomtam volna review gombot és visszatekertem volna az időt,de már késő volt. A kimondott szavakat nem lehet eltörölni. Leült és csak bámult maga elé. Mellé ültem.
- Sajnálom…
- Hagyj magamra…
- Kérlek ne csináld ezt…- könyörögtem
- Csak menj…
Kisétáltam a szobából. Seb szobájának ajtajában ültem amikor hazaért.
- Mi történt?- nézett együttérzően
- Elküldött…
- Kihasználhatnálak,de nem vagyok ilyen ember…menj szépen vissza és én majd elintézem a többit…
Nem kérdeztem semmit,csak visszamentem Jens-szel közös szobámhoz. Kopogtam. Ajtót nyitott,de még telefon volt a kezében. Csak az utolsó mondatot sikerült elcsípnem.
- Én is azt tenném a helyedben…visszaért….szia
Sejtettem,hogy valószínűleg Sebbel beszélt. Átöleltem. Kapaszkodtam a nyakába,szinte megfojtottam. Nem mondtam neki semmit,csak megcsókoltam. Keserédes csókot váltottunk. Erőszakos volt és dacos. Éreztette,nincs minden elfelejtve. Nem tudtam másra gondolni,csak arra,nekem nem szabad senki mást akarnom,csak Őt. De Sebastian vonzerejének sem tudtam ellenállni. Egyszercsak elengedte a derekam és bement a szoba belső részébe. Hallgattam ahogy lepakolja a cuccokat az ágyról és bemászik.
- Jössz vagy maradsz?- szólt ki nekem
- Megyek…- kiabáltam be.
- Hajlandó vagyok szemet hunyni az eset felett,ha megesküszöl,hogy többé nem fordul elő…
- Megesküszöm rá…
Mellé bújtam,de nem tudtam aludni. Néztem a plafont hajnalig. Nagy nehezen félálomba altattam magam. Valamikor nagyon korán telefoncsörgésre ébredtem. Tudtam nagyon jól, hogy benne van a pakliban, hogy Seb hív,de abban is egyre biztosabb voltam,hogy próbálja majd magát tőlem távol tartani. Amikor a kezembe vettem a telefont rettenetesen meglepődtem.
Szia!! (:
VálaszTörlésElső komizóó ...na jó nem örülök ennyire ennek XD
Szóval először is a rossz hírt....letépem a fejed amiért itt abba hagytad :$
A jó hír,hogy nagyon-nagyon tetszett ez a rész..bár azt egy kicsit sajnáltam,hogy Sebi így feladta és Jenson megbocsátott Annenak..bírtam volna,ha Seb ágyában köt ki a csajszi ^^
puszi:)
u.i.: Nem vagyok perverz!!! :D
Most egy kicsit a feje tetejére fog állni,Anne és Jenson kapcsolata kisebb próbatétel elé kerül és kiderül,kibírja-e...de ennél nem mondok többet...
VálaszTörlésSebastian és Anne ügye pedig nincs még lezárva...
köszi a kommentet :)
puszi :)
Ááááá..kérlek na csapj le..és ne nyírj ki..(de úgysem teszed mert tudom hogy érdekel az én történetem folytatásaa..^^..)
VálaszTörlésNa szóval a lényeg hogy meglepődtem..és remélem nem lesz igaz és Sebit nem lehet ilyen könnyen lerázni..^^
Mellesleg még mindig nem csípem ez a Button gyereket.. de azért próbálkozz csak tovább majd meglátjuk sikerül e megszeretgetned velem..xD
Kell a folytatás..
Puszíí:$ebitaa
A folytatás jelentem előbb kész volt mint ez a rész...na ilyet sem csinálok többet,mert csak nehezíti a dolgom...ha ma nem akkor holnap felrakom,a gépemtől függ :))
VálaszTörlésAm nem nyírlak ki mert valóban várom a folytatásod :)) bár a mostani részemnél az azt követő izgibb lesz :P
És megszereted ha rajtam múlik :)
Puszi :)