2011. augusztus 2., kedd

11.rész

Előszöris megragadnám az alkalmat hogy gratuláljak a kis britemnek élete 200. futamához,amit végül sikerült egy csodálatos versenyzéssel megnyernie. Illetve gratulálnék Sebastian második helyéhez is. :)


Bár később hoztam a frisst,mint ígértem,remélem tetszik majd.A rész kicsit pikánsabbra sikerült a megszokottnál,de nem estem túlzásba :) ;)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Megkérdezte,mi a baj,de válaszra sem méltattam a kérdést. Megráztam a fejem ezzel jelezve,hogy semmi baj és hogy pláne nem akarok beszélni róla. A cuccok összecsomagolása után hamarosan indultunk a reptérre. Seb már ott állt a kis magángép mellett és teli szájjal vigyorgott. Kezet fogtak Jens-szel aztán a szemembe nézett. A szokásos két puszit is próbáltam elkerülni,de szinte letámadott. A tegnapi illat fura remegést váltott ki belőlem. Sarkon fordultam és a lépcső felé vettem az irányt. Jens értetlenül figyelte mi bajom lehet. Seb velem szemben ült le. Zavartan matatni kezdtem a táskámban, amiben persze semmit sem találtam. Nem mintha tudtam volna mit keresek. A táska alján lévő parfüm kupakjával kezdetem játszani. Muszáj volt valamivel lenyugtatnom magam. Tudtam,hogy nehéz lesz,de nem sejtettem,hogy ennyire. Nagyon megijedtem,amikor a telefon rezegni kezdett a táskámban,épp a kezem mellett. Seb írt SMS-t
„Most meg mi a bajod?”
Nem írtam vissza csak gonoszul ránéztem. Legalábbis gonosz nézésnek szántam,de reakcióként egy nevetést kaptam. Nem akartam szóba állni ezek után vele. Bámultam magam elé. Egyszercsak arra riadtam fel  „álmomból”,hogy Jens szólongat…
-         Anne…- mondta és a hangsúlyból ítélve már nem először.
-         Igen?- fordultam felé
-         Valami baj van?
-         Nem nincs…- hazudtam
-         Ugyan Anne…látjuk hogy van valami- szólt közbe Seb
-         Muszáj mindenbe beleütni az orrod…?- kérdeztem gúnyosan
-         A te orrodba sikerült tegnap- mondta németül
-         Az út végéig ne beszélgessünk…- válaszoltam
-         Tudsz németül?- nézett meglepetten
Bólintottam,aztán elővettem a könyvem. Nem is emlékeztem rá, hogy hoztam,de jól jött. Sebastian folyton a lábamhoz érintette az övét. Nagyon zavart,de amikor felnéztem,mindig olyan édesen mosolygott,hogy végül nem szóltam rá. Jens magával hívta az edzőjét,Mikey-t,aki legalább lekötötte a figyelmét,amíg én szép lassan kedves kis flörtbe kezdtem Sebbel. Nem szóltunk semmit,de erre nem is volt szükség. Aztán Jens a combomra tette a kezét és hirtelen végigfutott rajtam a bűntudat forrósága. Még mindig Mikey-hoz beszélt,de a mancsai felfedezőútra indultak a combjaimon. Megfogtam a kezét. Finoman megfordítottam és a tenyerem az övébe tettem. Az ujjaimat finoman az övé mellé csúsztattam és máris összekulcsolt kézzel ültünk. Ezzel a mozdulatsorral jeleztem Sebnek is,hogy vége a játéknak. Keserű pillantással vette tudomásul.
-         Jenson…- szólítottam meg lágyan
-         Igen Kicsim?- fordult felém
Mélyen a tengerkék szemeibe néztem és azt mondtam:
-         Szeretlek
Abban az egyetlen árva szóban benne volt minden hálám, ,de a bűntudat is,amit éreztem.
-         Én is szeretlek- mosolygott
Kényelmetlenebbül már nem is érezhettem volna magam. Alig vártam a percet,hogy végre megérkezzünk és ne kelljen Sebastian csodaszép szemeit néznem tovább.
Sikeres landolás után sikeres menekülés következett. Minden erőmmel menekültem a pillanat elragadó ereje elől. Hisz tudtam jól,én Jenson iránt érzek szerelmet. Sebastian egyszerűen a fizikai vágy. Jay előtt nem igazán éltem ki magam,a kapcsolatunkból kilépve pedig azonnal Jenson barátnője lettem. A gondolataimba merülve mentem Jens mellett. Fogta a kezem,de inkább húzott maga után mintsem sétáltam volna. Mikey valami edzésprogramról beszélt neki,de az én fejemben teljes káosz volt,gyakorlatilag teljes érdektelenség kedvesem esti futása és reggeli turmixa iránt. Napsütötte szerda délután volt. Estére egy buliba voltunk hivatalosak,amolyan narancsléparty,de lehetőséget biztosított, hogy a srácok együtt töltsenek egy rövid időt. Végre a szállodába értünk. Úgy éreztem gyakorlatilag teljesen lemerültem az utazástól,de el kellett kezdenem készülni. Egy hajpánttal elválasztottam a hajam az arcomtól és elkezdtem eltüntetni a fáradtság minden jelét. Nézegettem a tenyeremen lévő vágást. Ahogy Sebastian mondta,folyamatosan emlékeztetett a történtekre. Mivel a kötés idegesített azt már a repülőn levettem. Így még tisztábban láthattam a jelet. Hatalmas lélegzetet vettem. Ökölbe szorítottam a kezem és bár rettenetesen fájt,próbáltam eltakarni a sebet. Felvettem egy testhez simuló fekete ruhát,aminek a viseléséhez minimum tökéletes alak kellett. Megkértem Jenst, hogy segítsen a fűzővel. A hideg keze a hátamon valami elmondhatatlan izgalommal töltött el. Megfordultam és a nyitott tenyerem a még meztelen mellkasára tettem. A feszítéstől újra szétnyílt a vágás a kezemen,így a vérem lassan folyt végig szerelmem testén. Mindketten teljesen beindultunk a szituációtól. A keze szép lassan a szűk ruhám alá csúszott. De nem volt már annyi hely, hogy az amúgy is hatalmas keze beférjen.
-         Ha elszakítod sikítófrászt kapok- mondtam halkan
-         Nem fogom…vedd le inkább…
Levette rólam a ruhát. Egy szál fehérneműben és a vágytól égve álltam előtte. Folyt végig a vér a tökéletesen kidolgozott hasán. Két ujjal „lépkedtem” a tökéletesen látható 6 darab kockán. De nem csak a hasa volt kemény ekkorra már. Kigomboltam a nadrágját és mélyen magamba szívtam a parfümje illatát. A nyakamhoz hajolt és elkezdte előbb csókolgatni majd finoman harapdálni. Minden egyes mozdulata fokozta a vágyamat. Néztem a vért  a testén és kedvem lett volna lenyalni.
-         Két lépés az ágyig- suttogta mosolyogva
-         Az ágyban mégis hol az izgalom?Jó helyen vagy ahol vagy…-mondtam
-         Ahogy akarod…istennő vagy mondtam már?
-         Nem….
-         Akkor most mondom…Annyira kívánlak…szinte már fáj…
Nem válaszoltam csak a mellkasába fúrtam a fejem. A szívem egyre hevesebben vert. Két kézzel rányúltam a felsőtestére és végigkarmoltam egész a hasáig. Nem okoztam fájdalmat vele,tökéletesre reszelt műkörmeim csupán egy vékonyka piros csíkot hagytak a tökéletes férfitesten. Az arcát fedő férfias szőrzet ugyan szúrt egy kicsit, de ez nem érdekelt. Vadul csókoltam és izgalommal töltött el, hogy ennyire láthatóan kíván. Az illata ismerősen hatott,de nem gondolkodtam miért. Elvégre a pasimról volt szó és nem az első alkalom volt, hogy ilyesmit tettünk.
-         Vadító az illatod…- mondtam huncut hanglejtéssel
-         Kölcsönparfüm…az enyém otthon maradt- mosolygott
És akkor belém hasított honnan is ismerem az illatot. Sebastian illata volt. Az előző napi csodálatos illat, az,ami annyira feltüzelt már akkor is most teljesen a hatalmába kerített. Ahogy eszembe jutottak Seb szemei, az arca, a mosolya egyre inkább őt láttam Jensben.
-         Meghalok a vágytól- mondta két nyakharapás között
-         Én is csak nem irántad- gondoltam
Aztán irányíthatatlanul elragadott a hév. Felugrottam az ölébe és összekulcsoltam a lábaimat a derekán. Elindult az ágy felé és letett. Aztán mellém feküdt. Nem akart egyből belevágni ezért tovább csókolgatta a nyakam.
-         Seb…- nyögtem kéjesen
-         Mi?- kapta fel idegesen a fejét

2 megjegyzés:

  1. Sziaa:)
    Na,ebből balhé lesz,de várom már,hogy Anne és Seb is hivatalosan is együtt legyen:]
    Puszi

    VálaszTörlés
  2. Néha kell egy kis balhé is :P
    Meglátjuk hogy alakul a dolog :)) De örülök ha tetszett a rész :) Hamarosan nekiállok megírni a következőt és ígérem hamarosan hozom a frisst :))
    Puszi

    VálaszTörlés