Megfagyott bennem a vér is miközben üveges tekintettel bámultam rá. Jens intett nekem a DJ pultból de nem is nagyon figyeltem oda rá. Marta elhúzta a kezét az arcom előtt aztán nevetni kezdett.
- Mi van köztetek Sebbel?- kérdezte
- Mi?- tettem úgy,mint aki nem hallotta a kérdést,remélve h értelmét veszti
- Mi van köztetek?- ismételte meg határozottan
- Semmi- vágtam rá
- Akkor mi volt?
- Csak egy aprócska hiba…ne beszéljünk róla…
- Ahogy akarod…
Sebastian a szemembe nézett és le sem vette rólam a tekintetét. Az asztal alatt megfogtam Marta kezét és erőt véve magamon elfordítottam a fejem. Ránéztem Jensre,aki épp nyomkodott valamit a DJ pulton,persze szigorúan Jaime irányításával. Aztán megszólalt a dal,amit együtt énekeltünk Nico szülinapján. Aztán a mikrofonba kezdett beszélni.
- Köszönöm,hogy itt vagy,köszönöm,hogy eljöttél az életembe és azt is,hogy nem hagysz cserben. Üdv az életemben.
Mosolyogni kezdtem majd odamentem és megcsókoltam. Seb egyszerűen kisétált,amit megkönnyebbülve vettem tudomásul. Marta és én lementünk táncolni,a fiúk pedig büszkén néztek minket. Aztán éreztem,hogy rezeg a telefonom.
„Találkozzunk a parkolóban…kérlek…” -
állt az sms-ben,amit Seb írt nekem. Megragadtam Marta kezét és kirángattam magammal. Seb az autója mellett támaszkodott és próbált lazának tűnni.
- Szia- mondtam halkan
- Üdv Sebastian- vetette oda hidegen Marta
- Hölgyeim…- vigyorgott elég furán Seb
- Mi van veled?- tettem a kezem a vállára
- Hát…ittam pár pohárral…
- Miért?
- Még kérded?
Sarkon fordultam és otthagytam. Futni akartam,menekülni a helyzet elől. Marta jött utánam,de képtelen volt kommentálni az esetet. Nem mertem sírni. Visszaérve leültem a VIP boxba és csak néztem magam elé. Jaime meglátta,és ajánlott nekem egy számot,nem tudom honnan tudta,de a kedvencem volt tőle. Benyomta automatára a pultot és Jenst beállította mögé aztán lejött és mellém ült. Közben Marta is visszaért bár fogalmam sem volt,mi tartott neki ennyi ideig. Illedelmesen elnézést kértem és megüzentem Jensnek hogy fáj a fejem és le szeretnék feküdni aludni. A parkolóba mentem,ahol Seb már nagyon várt.
- Mondd,mire jó ez az egész neked?- kérdezte
- Nem az…nekem nehezebb,mint hinnéd,de döntöttem,eszerint Jens az akivel lenni akarok. Sajnálom…
- Van jogsid?
- Van…
- Hazaviszel?
- Ittál…szóval ja…de biztos vagy benne,hogy akarod hogy vezessem ezt a kocsit?
- A szívem már összetörted…a kocsimat is nyugodtan…
Nem mondtam semmit,csak beültem az autó volánja mögé. Csini ruha volt amit viseltem,de nem épp a legalkalmasabb arra,hogy autót vezessek benne. Bemászott mellém aztán mondta mikor merre forduljak. Folyamatosan kritizálta a vezetési stílusomat,de ebben benne volt az is,hogy visszautasítottam. Végre megérkeztünk hozzá. Kiszálltam de ő nem nagyon akart.
- Akarod hogy bemenjek?- kérdeztem
- Igen….
Bementem vele,de nem éreztem magam valami jól. Feszélyezett a helyzet és éreztem,hogy nagyon nem lesz jó vége annak,hogy itt vagyok.
- Kérsz bort?- nézett rám miközben az előtérben álltunk
- Hogy megyek haza?
- Taxival…na…egy pohár bor egy jó beszélgetéshez….ennyit megtehetsz nekem ha már…
- Jó de csak egy pohárral…
Az egy pohárból egy üveg lett. Megbontottuk a másodikat is és egyre rosszabb lett a helyzet. Az én szempontomból mindenképpen. Múltak a percek és lassan kezdtem elveszíteni a kontrollt. Először csak mosolyogtam,nevetgéltem,de egyre messzebbre mentem. Beszélgettünk,de egyre többször értem hozzá és már nagyon közel volt a szája is az enyémhez. A földön ültünk a kanapé előtt. Jól éreztem magam,de nem tökéletesen. Sokszor eszembe jutott Jens és az,hogy nem tehetek ilyesmit vele. Nem lehet,nem szabad,nem tehetek ilyet.
- Szeretek veled beszélgetni…- súgtam a fülébe…
- De nem csak beszélni tudok…- mondta halkan
Aztán lefogta a karomat, és szájon csókolt. Olyan meglepetésszerűen ölelt át és olyan erővel, hogy az első pillanatban csak valami furcsa bénulást éreztem. Az egyik karomat kiszabadítottam, és ösztönös mozdulattal a mellének feszítettem. Aztán hamarosan felismertem, hogy védekezésem nagyon önigazoló védekezés, mert a lelkem mélyén kívánom a csókját és az ölelését. Hamar abba is hagytam a védekezést. Egyszerűnek tűnt akarni Őt abban a percben. Jól éreztem magam amikor újra megcsókolt és újra és újra. De ez betudható volt az általam elfogyasztott bormennyiségenk. Jens sms-e hozott vissza a valóságba.
Ez állt benne:
„Remélem jobban vagy kislány…sajnálattal vettem tudomásul,hogy el sem búcsúztál,de nyilván oka volt…várom a holnapot,hogy újra lássalak…az előbb találtam meg a parfümöd az asztalon…várom hogy újra itthon légy…szeretlek JB”
Megnéztem az üzenetet és egyből felpattantam.
- Most megyek…
- Ne…
- Sebastian ennek semmi értelme…komolyan nincs…ha nem muszáj ne keress…
- Mire jó ez?Miért akarsz ennyire távolmaradni tőlem?
- Mennem kell
- Akkor menj….
Amint kiértem felhívtam Martat,hogy jöjjön értem. A legmeglepőbb,hogy azonnal indult.
Marta és Jaime
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése