-------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Amíg vártam a járdára ültem és kitört belőlem a sírás. Hihetetlen erejű zokogás volt és még hergeltem is magam,szóval a végére már hisztiszerű volt az egész. A fekete szemfesték vastag csíkban folyt végig az arcomon sötét színt adva ezzel sápadt bőrömnek. Felnéztem és Sebet láttam meg,ahogy az ablakból néz. Nem tudtam elengedni, de nem akartam elhagyni Jensont sem. Az egész ijesztő volt. Mintha egy szobában lettem volna,ahol a falak szép lassan összenyomnak. Mire Marta megérkezett már nem is igazán tudtam,hogy hol vagyok. Csendesen mellém kuporodott a járdaszigetre. Ahogy ott ültünk nem volt szükség túl sok szóra. Tőmondatokban kommunikáltunk egymással.
- Történt valami?- kérdezte a vállamra téve a kezét
- Csók…ok…sok csók…
- Nem hiszem,hogy amit mondanék tetszene…szóval csak annyit mondok,szálljunk a kocsiba…
- Rendben- egyeztem bele
Ahogy ott ültem Marta mellett hirtelen felerősödött bennem a döntés nehézsége és fájdalma.
- Tudod,nekem soha nem volt ennyire nehéz…nem is igazán szerettem még senkit úgy,ahogy Jenst…
- Akkor mi az ami nehéz?- kérdezte. Tudtam,hogy a kérdés jogos.
- Talán jól esik Sebtől ez a közeledés….
- Meglehet….Gimi óta járunk egymással és szeretem Jaimet,de nekem is jól esne néha a közeledés…. Mégis azt kérem,gondold át,mi mennyit ér az értékrendben….
- Teljesen igazad van- ismertem be- nem is tudom mit gondoltam…
Nem akartam hazamenni. Végül közösen megegyeztünk,hogy hozzájuk megyünk. Jaime a tv-ben bámult valami rettenetesen idióta műsort,de amikor meghallotta,hogy megérkeztünk lenémította. Rám nézett és kisebbfajta gúnnyal a hangjában kifejezte,mennyire csinos vagyok.
- Bocsi,hogy eljöttem…- szabadkoztam
- Ugyan…- vonta meg a vállát.
Lemostam a sminket és bemásztam mellé a kanapéra. Hozzábújtam és magamra húztam a plédet,amivel be volt takarózva, de csak olyan volt,mintha egy testvérhez bújnék. Megérkezett Marta is és bebújt Jaime másik oldalára. Elaludtam és csak reggel ébredtem fel,amikor Márk írt,hogy indulnának és el szeretne köszönni. Hazavitettem magam. Fulladás szorosan átöleltem bátyámat és nem akartam elengedni. Gyengéden megpuszilta a homlokom és biztosított róla,hogy hamar újra látjuk majd egymást. A kis Ellie Sebastian itt felejtett sapijával a fején búcsúzott.
- Ezt elvihetem?.- kérdezte
- Bizonyára van pénze egy másikra…- válaszoltam nyersen .Persze ez nem Ellie ellen irányult….
Liana hűvösen viselkedett a búcsú perceiben. Nem értettem miért, de amikor behívott a szobába,hogy kifejtse,egyből összeállt a kép. Úgy viselkedtem,mint egy igazi szörnyű nőszemély...
Miután elmentek gondosan bőröndbe hajtogattam a ruháimat és elindultam az ajtó felé. A kocsim kulcsa a kulcstartószekrényen lógott. Leakasztottam és elindultam a hátsó parkoló felé. Aztán visszasétáltam,hogy elköszönjek Breanna-tól. Könnyes búcsúzás volt,pedig csak egy utcával arrébb mentem. Vissza az otthonomba(?) . Aztán beültem és útba ejtettem Seb házát is.
Megnyomtam a csengőt,de ami fogadott,arra nem számítottam.
- Jessica?- lepődtem meg
- Nyilván te vagy Anne…nagyon örülök
- Sebet keresem…de te mit keresel itt?
- Csak erre jártam és mivel Jens most nincs abban a helyzetben hogy az exeit fogadja,gondoltam meglátogatom Sebastiant…
Seb is kijött a konyhából. Nem akartam tudni miért póló nélkül. Nem kívántam következtetéseket levonni.
- Anne…ezt a meglepetést…
- Csak el akartam mondani,hogy a tegnap este mondottakat még mindig komolyan gondolom…mennem is kell…remélem majd megiszunk egy kávét mint két barát…- mondtam és behúztam az ajtót.
Beszálltam a kocsiba és csak nyeltem vissza a szorító gombócot a torkomban. Hát ez meg mégis micsoda? Nem akartam Sebastiantól semmit sem,a döntésem egyértelmű volt,de szíven ütött, hogy ilyen gyorsan lecserélt. Ráadásul éppen Jessicára. Vagy mi ez egyáltalán? Mit keres itt ez a nő? Nem elég kusza az életem így is? Milliónyi kérdőjellel a fejemben érkeztem meg a Jens által uralt kis birodalomba,amit egyszerűen csak a lakásunknak neveztünk. Belépve egy levelet találtam az asztalon. Ez állt rajta:
„Halaszthatatlan dolgom akadt,pedig nagyon vártalak haza. Ha éhes vagy van valami a hűtőben, de azt hiszem jobb lesz,ha inkább te főzöl valami finomat. Sietek ahogy tudok,ígérem… Szeretlek: JB”
Beálltam a zuhany alá és engedtem magamra a forró vizet. Kapkodtam a levegő után már annyira párás volt,de jól esett ahogy a meleg víz végigcsorgott a bőrömön. Becsavartam magam egy törölközőbe és lementem a konyhában felejtett telefonomért. 2 nem fogadott hívásom volt,mindkettő Jaime. Felhívtam, hogy megkérdezzem,mit akar,de arra,amit mondott nem számítottam. Azonnal találkozni akart, hogy elmondja, mit hallott Sebtől a gyárban,amikor elment kipróbálni az új szimulátort. Hirtelen azon gondolkodtam,mennyi ideje lehettem a zuhany alatt,ha Seb már át is ért a gyárba. Megbeszéltük,hogy az ifjú kisbika átjön,én pedig megvendégelem valamivel. A dobjunk össze valamit az üres hűtőből 10 perc alatt nevű bűvészmutatvány előadására készültem,ami nem volt kis vállalkozás. Pláne a konyhakőre tekintve,ahol a fehér márványlapon még mindig az első hibám ugyan már halvány,de még mindig látszó emléke „díszelgett”. Ahogy néztem azt a kis járólapdarabot, átfutott az agyamon,hogy mit teszek. Folyamatosan borotvaélen táncolva egyensúlyozok két tökéletes pasi közt,akikből a legtöbb nő számára egy is elég lenne. Sokan az életüket adnák Jens szerelméért,én pedig nem tudok 100%-ot nyújtani egyenlőre… De mindennél jobban bíztam benne, hogy a bizonytalanságom átmeneti. Hogy talán találok kiutat. Talán lesz egy pillanat az időben,amikor végre teljes valómmal tudom szeretni Jenst,akit imádtam,jobban bárminél és bárkinél,de akit be is csaptam ez alatt a rövid idő alatt nem is egyszer. Aztán végre megérkezett Jaime. Rátenyerelt a csengőre,mintha valami nagyon fontos dolgot akarna közölni,ami nem tűr halasztást. Kezdtem megijedni ettől. Vajon mit mondhatott Seb? Mi lehet az ami ennyire fontos? Rólam van szó? Vagy valami egész másról?
- Szia Jaime
- Anne…akkor belekezdek….
Nem emlékszem, hogy komiztam-e már neked, avagy sem, ha nem az mindenképp hatalmas mulasztás a részemről. :D Egyszerűen fantasztikus a történeted, szuperül írsz =)
VálaszTörlésÉn nagyon-nagyon Jensnek szurkolok, mert egyrészt nagyon szeretem mint pilóta és mint ember egyaránt, mert tök alázatos, meg szimpatikus... :D Másrészt meg mert mindig mindenhol Seb a befutó. És én nem szeretem Vettelt- vagy legalábbis ezt szajkózom magamnak, de lassan már én is kezdek kételkedni benne...
Örülök viszont, hogy Jaime ilyen viszonylag nagy teret kap, mert ő talán a legnagyobb kedvencem a F1-ben :D Úgyhogy kíváncsi vagyok, hogy mi lehetett ilyen sürgős őkelme "kis spanyolnak" :D
Szóóval :D Anne felejtse el alaposan azt a szőke németet, mert Jens milliárdszor jobb választás *.* Úgyhogy én azt mondom, egyértelműen TEAM JENS :P
Szóval, várom a mielőbbi frisst, mert így abbahagyni..:? :P egy kínzással is felér... :D
De abbahagyom a rizsázást - bocsánat az esetlegesen túl sok hülyeségért
puszi, Dorcsy
Dorcsy, előszöris nagyon szépen szeretném megköszönni az elismerő szavakat :) nagyon jól esik :)
VálaszTörlésA srácok mindegyike nagyon közel áll a szívemhez ezért vannak ott ahol vannak és kapják a szerepet amit :)) A frissel próbálok sietni :))
Mégegyszer köszönök mindent és puszi :))
ez nagyon jó történet egyszerűen imádom nagyon várom a továbbiakat :D
VálaszTörlésKöszönöm szépen a dícsérő szavakat :)) el sem hiszed mennyire jól esik :))
VálaszTörlésNem tudom mi lesz ebből de szurkolok Sebnek is meg Jensnek is. XD Lesz még benne Seb és Anne között valami? vagy államtitok?XXD Nagyon jó csak így tovább :))
VálaszTörlésHa rendszeresen olvasol,majd meglátod,hogy alakul Anne és Seb további kapcsolata...Hisz lássuk be a találkozás számukra elkerülhetetlen...
VálaszTörlésszia.eddig még nem írtam kommentet,most volt csak időm eljutni ide.elolvastam az előző fejezeteket is és be kell valljam,hogy nagyon tetszik.mindkét srác nagyon szimpatikus nekem,és akár Jens,akár Seb mellett dönt Annie,örülni fogok.Azért remélem,hogy nem lesz könnyű a döntés számára és lesz egy kis izgalom :P várom a folytatást ;) ha van időd,nézz be nálam is és mondj néhány pár szót az én történetemről is,hogy tetszik-e vagy sem.puszi Reny ^^
VálaszTörlésNos Reny :)
VálaszTörlésElőszöris ha adsz címet szívesen benézek :))
Másodszor nagyon örülök h tetszik amit csinálok és ígérhetek még izgalmakat a döntéssel kapcsolatban :))
puszi