23. rész

-          De?- nézett rám értetlenül

-          Semmi…nincs de…- mondtam mosolyogva- csak egy kicsit- fejeztem be magyarul

Olyan rég beszéltem már a szüleimmel. Azt sem tudták,hogy szakítottam Jay-jel és akkor most hirtelen valaki más gyűrűjét viseljem…?

-          Ha nincs de akkor ez egy igen?

-          Az….- simogattam meg gyengéden az arcát

Megfogta a kezem és elkezdett húzni lefelé. A hallban rengeteg ember állt. Jobbára ismerősök,de néhány tökéletesen vadidegen személy is. Odahúzott a szüleihez,akikkel nem találkoztam korábban. Nagyon kedvesek voltak hozzám,pedig elég hirtelen döntés volt a kicsi fiuk részéről,hogy megnősül. Felmentem és felvettem azt a ruhát,amit már láttam ugyan egy dobozban,de nem is sejtettem volna,hogy miért van ott. Nagyon csinos volt. Visszamentem az egybegyűltekhez. Jaime és Marta hatalmas mosollyal gratuláltak.

-          Na muti…- fogta meg a kezem Marta

-          Tessék…

-          Seb miért bámul így?- biccentett a fejével Jaime a német felé

-          Az nagyon hosszú sztori…ha röviden akarom mondani,akkor mondom 2 szóban…lefeküdtem vele…

-          Mi van?- nézett tátott szájjal a spanyol

-          Megesik…Jens és Jess nálunk voltak kettesben én meg voltam Sebnél és pont….

-          Ja hogy ez neked ilyen laza dolog…ahha…

-          Hagyjuk kérlek…ha megengeded…

-          Hová mész?

-          Marta jó volt látni- öleltem meg Martát,de Jaimét csak otthagytam…

Sebhez mentem.

-          Nem vagy túlöltözve?- vigyorgott

-          Nagyon vicces…- sértődtem meg kissé

-          Ja nem úgy…a meglepihez..

-          De túl van…- fogta meg a vállamat jéghideg kezével Jens,amitől kicsit össze is rezzentem

-          Bocs,hogy…szóval…hogy lefeküdtem a barátnőddel…- nyújtotta a jobb kezét Seb

-          Felejtsük el…- felelte Jens,de nem fogott kezet vele- Annie…az emeleten vár egy ruha…abba bújj bele légyszi…ez az én kis eljegyzési ajándékom Neked….

Az ágyon az a kiállított overall volt kiterítve,ami a házunk alagsorának vitrinjét díszítette. A világbajnoki overall… A meglepetés pedig egy kör volt a McLaren legújabb utcai autójával a Goodwood-i pályán. Minden kerek volt. Nameg gömbölyű. A probléma ezekkel a formákkal a következő napokban jött. Rosszul éreztem magam és féltem, hogy terhes vagyok. Nem akartam…A körülmények ismeretében nem… Viszont a jelek eléggé erre utaltak. Jens még mindig dolgozott minden délelőtt. Anglia szép volt, de unalmas egy kicsit egyedül. Találkoztam ugyan néha Jens legfiatalabb nővérével,Natasha-val,de nem ért rá minden nap velem lenni. Ráadásul nem mertem neki elmondani a félelmemet. De egyszer már nem bírtam tovább. Nem ítélt el,épp ellenkezőleg. Nagyon kedves volt hozzám. Javasolta,hogy vegyek egy tesztet aztán majd kiderül. Megvettem a tesztet és aznap este Jens elé álltam.

-          Beszélhetünk?

-          Persze. Olyan komoly vagy…baj van?

-          Lehet,hogy terhes vagyok…

-          De hisz ez csodás…eljegyzés,gyerek…emiatt vagy olyan feszült? Hisz ez a lehető legjobb hír

-          Gondolkodnál csak fél percig?

-          Nem akarod megtartani?

-          Mindenképp megtartom- feleltem dacosan

-          Akkor végképp nem értem,mi a baj…ha amiatt aggódsz,hogy házasságon kívül születne,felgyorsítjuk a dolgokat…

-          Mondd csak…egyedül vagy ennyire hülye vagy valaki segít?

-          Mert?

-          Nem biztos,hogy a tiéd…- böktem ki végül

-          Tényleg…

-          Tessék a gyűrűd-

-          Most miért adod vissza?- tolta vissza a kezem

-          Nem érdemlem meg…

-          Bármi lesz,itt vagyok…nyilván nem esne jól,ha lenne egy gyerekünk,aki Sebre hasonlít,de melletted vagyok,mert szeretlek Anne…Különben is…mennyi az esély,hogy az övé?

-          Kicsi,de van….

-          Jó…ne gondolj még erre…

Megcsináltam a tesztet. Összeszorult gyomorral ültem a karjaiban. Feszülten vártuk az eredményt.

-          Ha pozitív…- kezdtem

-          Psszt…- tette az ujját a számra- ne mondj most semmit

Nem volt túl sok okom megnyugodni. Csak az járt a fejemben,hogy mi van,ha lesz egy gyerekem,akinek olyan ajkai lesznek mint Sebnek. Mindenki számára világos lesz a félrelépésem és nem csak engem fognak olcsó ribancnak nézni,de Jens is megszégyenül miattam. Aztán egyszercsak letelt az idő. Remegő kézzel nyúltam a kicsi tesztecskéért. Ijedten tartottam a kezemben,de nem mertem megnézni.

-          Mondd már,mi van…- sürgetett Jens

-          Egy csík….- néztem kérdőn

Kezében tartotta a dobozt és nézte a leírásban,mit is jelent ez.

-          Egy csík…- ismételte mega mondatomat…- egy csík az azt jelenti hogy…negatív…

Átöleltem. Nem gondoltuk volna,hogy egyszer ennyire örülünk majd egy negatív terhességi tesztnek…A körülmények most mégis ezt indokolták. Hamar aludni mentünk. A nagy izgalomra muszáj volt ledőlnünk egy egész picit korábban. Amikor reggel felébredtem,már nem volt velem. felöltöztem és elmentem sétálni. Nyelvismeretem volt,helyismeretem annál kevesebb. De mindig izgalmasnak találtam eltévedni egy idegen országban. Tulajdonképpen az egyetlen módja,hogy az ember felmérje,mennyire segítőkészek egy adott ország lakói. Épp élveztem a napsütést,amikor sms-t kaptam Sebtől:

„Mikor akartad elmondani?”