24. rész

Ezzel a résszel szeretnék Minden Kedves Olvasómnak nagyon Boldog,békés Karácsonyt kívánni :) Sokat jelent nekem,hogy olvassátok az írásaimat :) Köszönök mindent Nektek :)

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Talán soha…

Visszasétáltam. Jens már megérkezett. Megnyugtató volt a közelsége. Forró öleléssel és csókkal köszöntöttem. Aztán elment,hogy  lezuhanyozzon mielőtt a templomba indulunk,hogy lefoglaljuk az időpontot. Valaki kopogott a szobánk ajtaján. Mikey volt az.

-          Szia Anne…Jens?

-          Zuhanyozik…én nem tudok segíteni?

-          Csak abban,hogy szólsz,hogy sietnie kéne…megoldható?

-          Hova kéne sietnie…?

-          Akadt némi  gond. A mai délutánon túlóráznia kell egy kicsit…

-          Átadom- csuktam be az ajtót

Kilépett a fürdőből.

-          Ki volt?

-          Mikey…be kell menned…- mondtam morcosan

-          Most?

-          Igen,most…

-          Akkor felöltözöm és indulok…ezek szerint sajnos egyedül kell a templomba menned…bocsáss meg…majd kiengesztellek valahogy…

-          Aha…csak menj már…

Felhívtam Jaimét,aki épp Angliában tartózkodott. Megbeszéltünk egy találkozót.

-          Seb olyan fura mostanában…

-          Komolyan csodálkozol ezen?

-          Igen,miért?

-          Megbeszéltétek ti ezt egyáltalán?

-          Még nem….

-          Egy beszélgetés járna neki…attól,hogy neked kényelmesebb,ha ez nem történik meg,még így van…meg kell tenned…

-          Semmit nem kell megtennem…megtehetem,ha akarom…de csakis akkor…különben is…honnan tudhatnád…sosem voltál ilyen helyzetben…

-          Vajon miért….?

-          Most burkoltan lekurváztál?

-          Vagy nem is olyan burkoltan…mint barátod meg kell mondanom…

-          Kösz szépen…mintha te még nem hibáztál volna…

-          Játszol két férfi érzéseivel…

-          Hagyjuk…- hagytam ott

Egyedül sétálgattam és azon gondolkodtam,vajon jó döntéseket hozok-e. A templom felé vettem az irányt,amit kinéztünk magunknak. Persze ehhez már jármű kellett. A templom ajtaján hatalmas kilincs volt,amit alig bírtam lenyomni. Belépve elkezdtem lassan lépkedni a padsorok között. Szinte vonultam. Nagyon megijedtem, amikor a hátam mögül meghallottam egy hangot.

-          Nyilván Jenson menyasszonya…tévedek?

-          Igen…vagyis nem…nem téved- fordultam meg- Anne Dawson vagyok

-          Jenson már telefonált,hogy jössz és jó ezt hallani,mármint hogy megállapodik…

-          Nos…igen…igazából fogalmam sincs mit kell  elintéznem…milyen adatra van szükség és milyen papírokra…csak annyit tudok,hogy nekem egy március előtti időpont kell…

-          Nos…nem gyakoriak a téli esküvők,tehát úgy gondolom,megoldható lesz…február 25?

-          Korábban?

-          Február 5?

-          Tökéletes…- mosolyogtam

Sok dolgot kellett elintéznem,de ezeknek a java nem a templomban volt. Ide szerencsére csak a születési idő,hely és név kellett. Ezzel csupán annyi volt a gondom,hogy nem voltam tisztában azzal,hogy a Sir a születési névnél megemlítendő avagy sem. Arra jutottam,hogy logikusan nem,de mint megtudtam az angoloknál ezek a rangok nagyon fontosak így újra kellett kezdenem az összes papírt. Nyilatkoztam a saját nevemben arról,hogy a házasság szent kötelékében akarok egyesülni Jens-szel és természetesen arról is,hogy ennek semmiféle akadálya nincsen. Persze ezt egy keserű mosollyal az arcomon szignóztam csak. Elvégre volt akadálya.

-          Köszönöm szépen…nemsokára találkozunk és remélem,akkor már Jenson oldalán érkezel

-          Szólította a kötelesség…

-          Egy igazi asszony megértő és támogatja a férjét…és persze hűséges hozzá…

-          Így van- sütöttem le a szemem- most viszont mennem kell…köszönök mindnet

Autóba ültem és lassan vezettem. Néztem az utakat,az utcákat, a tereket, az embereket és csendesen sírtam. Kicsit minden kijött belőlem. Nehezen viseltem a szituációt. Szerettem volna teljesen biztos lenni az érzéseimben,de nem volt így. Még ha csupán egy kicsi bizonytalanság is volt bennem,mégis volt. Aztán megláttam,hogy nincs meg a gyűrűm. Tudtam,hogy gyémánt és méregdrága. Na és persze nem csak tárgyi jelentősége volt a dolognak,hanem érzelmi is. Nagyon megijedtem. Mindenhol kerestem. Visszaértem a szállodába és mindent átkutattam,de sehol sem volt a kicsi ékszer. Megérkezett Jenson. Érdeklődött a templomban történtekről és arról,hogy sikerült-e mindent elintéznem.

-          Fontos vagyok neked…?- kérdeztem

-          Ha nem lennél,nem lenne az ujjadon ez a kisebb vagyon…- fogta meg a kezem- a másikon van?

-          Nincs meg- néztem a padlót

-          A kesztyűdet nézted már?

-          Még nem…

Megfogta a kesztyűmet és megrázta. A földre esett belőle a gyűrű. Letérdelt érte és ebből a testhelyzetből húzta vissza az ujjamra.

-          Mi lesz az időpont?- kérdezte mosolyogva

-          Február 5…

-          Tetszik…nagyon is…nekilátunk a vendéglistának?

-          Abszolút….

A tanú-választása meglepett. Nem jelölte Sebet,hanem kijelentette,hogy őt választotta. Nem voltam benne teljesen biztos,hogy ezt puszta baráti szeretetből teszi. Kicsit úgy jött le,mintha azt akarta volna ezzel,hogy Seb pole-pozícióból lássa,hogy én már az övé vagyok. Ami pedig még ennél is jobban meglepett,hogy arra kért,lehessen az egyik koszorúslányom Jessica. Nem tértem magamhoz. Aznapra teljesen elment a kedvem a szervezkedéstől….