14. rész

Nem tudok mit mondani...vágjunk bele....
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Seb karjaiban voltam és nagyon közel voltunk egy csók elcsattanásához. Vitatkoztam magammal, hogy vajon Ellie épp időben,vagy pont a legrosszabbkor érkezett-e.

-         Menj…keltsd fel apádékat,ma kimozdulunk…- förmedtem a kicsire

-         Sebastian is jöhet?- lelkesedett

-         Nem hiszem,hogy van ideje ilyesmire…

-         Ráérek…- vigyorgott fölényesen a német

Tudta jól,hogy Ellie-nek nem fogok tudni nemet mondani és ezt ki is használta.

-         Légyszi-légyszi-légyszi- húzogatta a hálóingem szélét a kiscsajszi

-         Igen Anne légyszi-légyszi…- kacsintott Seb

-         Ha ilyen okos vagy, segíts kitalálni, mi van itt, ami Magyarországon nincs…

-         Hegyek- vágta rá nevetve

-         Hahaha- tettem úgy, mintha nem tetszett volna a poén,de valójában igen.

Végre felébredtek Márkék is. Elég nyúzottak voltak.

-         Nem akarom tudni…- fordultam be a tányérommal és Ellie bögréjével a mosogatóhoz.

Seb bemutatkozott nekik aztán utánam fordult. A fülembe súgta, hogy életmentő lenne egy kis reggeli és a vállamba harapott. Valami ismeretlen forróság futott végig rajtam. Liana elővett pár tojást a hűtőből és odatette nekem.

 - Héé…tartunk itthon ilyet?El is felejtettem…- nyögtem. Még a harapás hatása alatt voltam.

Próbáltam leplezni az idegességemet. Márk persze egyből észrevette. Jól ismerte az arcom minden rezdülését. Amíg Seb,Liana és Ellie reggelizett, vázoltam neki a szituációt a másik szobában. Persze az összeköltözéses részt kihagytam. Azt viszont elmeséltem,mit érzek Seb iránt, bár magam sem tudtam pontosan.

-         Ez a kis ficsúr így elvarázsolt?- nézett a szeme sarkából olyan szemrehányóan,ahogy 16 éves koromban.

-         Ne hívd így…- ütöttem a vállába

-         Jenson férfiasabb…az már egyszer biztos…

-         Tudom…- ismertem be és elindultam kifelé

Visszahúzott a karomnál fogva és átölelt. Aztán csatlakoztunk a reggelizős brigádhoz. Hosszú szőke hajamat szoros copfba kötöttem,majd egy kis színt adtam sápadt arcomnak egy kis alapozóval. Aztán falatnyi csipkehálóingemet futóruhára cseréltem,amit még mindig átjárt Jens illata. Elmondhatatlanul jó érzés volt viselni. Nagyon hiányzott már az illata,az ölelése,a csókja. Ezek közül a ruha lehetővé tette az elsőt. Visszamentem a többiekhez. Seb tőle szokatlan módon farmer helyett egy ízléses Puma szabadidőnacit viselt. Azt hiszem futottak Tommival előtte vagy ilyesmi.

-         Remek öltözék hegymászáshoz…mintha csak készültem volna- nézett végig magán

Végre elindultunk. A csapat két részre szakadt. Felajánlottam Liana-nak,hogy vigyázunk Ellie-re,hogy kettesben lehessenek. Seb és én lettünk hát a kis cserfes hercegnő felügyelői. Rengeteg energia volt a kiscsajban,előttünk rohangált,amíg mi kézenfogva sétálgattunk a kis erdei ösvényen. Magam sem értettem,miért fogom a kezét,de jól esett.

-         Mit akarsz?- kérdeztem rá Seb szándékaira- a múltkor azt mondtad,nem használod ki a helyzetet, mert te nem vagy olyan…

-         Azt nem mondtam, hogy meghódítanom sem szabad…csak hát Jens és te már jártok…ez az egy dolog akadályoz meg abban, hogy itt és most bebizonyítsam mennyire férfi vagyok…

Egyszercsak elkezdett felfelé rohanni.

-         Mi az?Nem jössz?- nézett vissza rám.

-         Figyelmeztetlek,minden évben indulok a városi félmaratonon…- kezdtem sprintbe

Egy kis futás után megállt valamiért. Behajtotta a térdét és a kezével rátámaszkodott. Ezt viszont én nem láttam,mivel Elliet figyeltem,aki kicsit lemaradt. Egyenesen nekirohantam Sebnek,aki elesett,én meg rá…Fel akartam állni,de magára szorított.Éreztem,ahogy a szíve egyre nagyobbakat dobban. Végig a szemébe néztem. A tekintete igéző volt,ahogy mindig. Tökéletes pillanatunkat a telefonom szakította félbe.

-         Van itt térerő?- kérdezte csalódottan

-         Biztos Jens az…-löktem magam álló helyzetbe a mellkasát használva támaszkodópontnak.

Valóban Jens volt. Az este miatt keresett. A beszélgetésünk után próbáltam tartani a 3 lépést. Ellie Sebastian ölében ugrált és a kezét fogta. Ahogy mögöttük sétáltam,azon gondolkodtam,ő már döntött. Bár azért esélyt akartam adni Jensnek hogy meghódítsa.

-         Szeretlek…- hallottam meg a kicsi csajszi hangját miközben Sebre bámult

Soha életemben nem akartam még annyira láthatatlanná válni. Miért befolyásol a 4 éves unokahúgom? Miért nem tudok dönteni? Miért érzek vonzalmat Seb iránt ha egyszer Jenst szeretem?Miértek ezrei cikáztak a fejemben. Végre felértünk. Márk és Liana egy padon ültek. Lehuppantam melléjük és hisztisen karba tettem a kezem.

-         Na mi van?- kérdezte Márk

-         Nagy fejed kevés eszed- nyújtottam nyelvet

-         Ez ám a felnőtt viselkedés…

-         Mit csináljak?- néztem kérdőn bátyámra

-         Amit a szíved diktál…

-         Nem diktál az semmit. Ilyenkor bezzeg kussol…

Az órámra néztem. 2 órám volt hazaérni,ami lehetetlen küldetésnek tűnt. Seb végigszáguldott a városon,aminek a legkevésbé sem örült Liana a hátsó ülésen Ellie-vel. Én még mindig duzzogva ücsörögtem az anyósülésen Seb mellett. Váltásnál néha a lábamhoz ért,ilyenkor mindig hisztibe kezdtem. Épp időben érkeztünk. Jens forró csókot lehelt az ajkaimra,majd kezet fogott Sebbel és bemutatkozott a családomnak is. Elmondta,nem szükséges átöltöznöm,mert lovagolni megyünk. Lovaglás a naplementében. Romantika a köbön. Nagyon élveztem. Egy tóhoz léptettünk a lovakkal és újra megadta nekem,ami már úgy hiányzott. Nem gondoltam Sebre, de rá sem. Képtelen voltam bármire is gondolni. Később egy kellemes vacsorával koronáztuk meg az estét,ahol én magamhoz képest túl nagy mennyiséget ittam pezsgőből.

-         Nagyon szeretlek- súgta Jens

-         Én is téged…sajnálom ami történt…

-         Apropó…mit keresett ott Seb?

-         Bree és ő kicsit összemelegedtek és hát hozzá jött,de Ellie kikönyörögte hogy velünk tartson…

-         Miért nem nézel a szemembe?- kérdezte vádlón

-         Én a szemedbe nézek…- tetettem felháborodást- hozass még pezsgőt…

-         Ahogy akarod…

Még iszogattunk kicsit,vagyis csak én. A pezsgő mindig sokkal jobban kiütött mint akármi más és ráadásul fejfájást is okozott. Kézenfogva indultunk,de én elestem. A földön ülve sírtam.

-         Megütötted magad?- kérdezte aggodalmasan Jens

-         Nem…- vágtam rá

-         Akkor?

-         Döntsön már valaki helyettem…

-         Akkor ez nem alkalmas időpont,ugye?

-         Mire?

-         Nem érdekes…gyere,hazaviszlek…

Ölben vitt az autóig. Aztán az autóból az ágyamig szintén. Ezután a telefonját is kikapcsolta és futni ment. Legalábbis valami ilyesmire emlékeztem abból,amit a fülembe súgott. Reggel Ellie visítása ébresztett,de talán jobb is volt,hogy felébredetem. Álmomban vadul szeretkeztem Sebbel és ezt igazán nem akartam volna túl sokáig álmodni. A fejemre húztam a takarót, hogy ne halljam a „kis nyavalyás visítását”. Valaki gyengéden levette a fejemről. Ismerős volt az érintés és aztán a vigyor is.

 - Jó reggelt Csipkerózsika