2011. november 1., kedd

19.rész

Szeretnék előszöris köszönetet mondani mindenkinek aki kommentel, vagy szimplán csak olvassa a történetet, vagy legalább szavaz. Sokat jelent nekem,hogy tetszik nektek amit csinálok :)) Puszi nektek :)) És akkor folytassuk :))
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

-          Nem érdekel Anne…Kicsit sem…
-          Kérlek hallgass meg…
-          Akkor mondd…
-          Nem tudom mit hallottál,de el kell mondanom,mi történt valójában…Csókolóztunk….Össze voltam zavarodva és nem tudtam,mit teszek…
-          Aztán meg kényelmesen elhelyezkedtél az ágyában,vagy a szőnyegen vagy tudom is én…
-          Ez nem igaz….
-          Most is úgy hazudsz,mint amikor hazamentél,mert fájt a fejed?Nem egyszer hazudtál a szemembe…rengetegszer…egy ribanc vagy…- ordította
-          Igazad van az vagyok-súgtam- de esküszöm neked az életemre,hogy soha nem feküdtem le Sebastiannal…
-          Akkor miért mondta?- vett vissza a hangerőből.
-          Van valaki,aki mindent tud a szituról…Jaime be van avatva mindenbe…kérdezd őt…
-          Hazudna érted….- vetette oda
Odasétáltam és hozzábújtam. Próbált eltolni,de az alkohol miatt az egyensúlya nem volt az igazi,így nem ment neki. Kapaszkodtam belé és közben a nyakát csókolgattam. Szépen lassan megnyugodott és már nem próbálta kivonni magát az ölelésből. Hinni kezdett nekem azt hiszem.
-          Meg kellett próbálnom és megpróbáltam, de nem akarok többé mást csak téged. Még csak akarni sem akarok többé mást,csak téged esküszöm neked…- mondtam remegő hangon
-          Ezek szerint hazugság volt a történet fele?
-          Az volt. Amióta megismertelek senki mással nem feküdtem le erre megesküszöm neked…
-          Elhiszem….
Ekkor elindult az ajtó felé. Nagyon ideges volt,ezért nem hagyhattam,hogy egyedül menjen. Titkon attól féltem,hogy Sebhez megyünk. Ez a félelmem pedig be is igazolódott. Kopogás gyanánt ököllel ütötte az ajtót,ami engem nagyon megijesztett. Soha nem láttam még ilyesmit a szemében. Szabályosan féltem attól az embertől,akiről azt gondoltam, a légynek sem tudna ártani. Az arca vörös volt,a szemei pedig szinte égtek. Próbáltam megnyugtatni.
-          Jens…- simogattam meg a vállát- kérlek nyugodj meg
-          Nem akarlak bántani szóval kérlek ezt most ne- lökte le  a kezem a válláról
Seb ajtót nyitott. Az egyik felem azt mondta „végre”,mivel nem kellett kettesben lennem azzal az emberrel,aki fogalmam sem volt,mit csinált az én szerelmemmel,de ellopta a testét ez egészen biztos volt akkor számomra. A másik felem viszont azt ordította: „Jaj ne!!”
Annak a felemnek lett igaza,amelyik félt ettől a találkozástól. Köszönés helyett Jens egy hatalmasat húzott be Sebnek,aki a hirtelen jött és elég erőteljes ütés hatására a földre zuhant.
-          Állj fel te szemét- kiabálta magából kikelve Jenson
-          Mi bajod van?- értetlenkedett Seb miközben feltápászkodott
-          Fiúk ezt nem kéne…igazán nem…- léptem közéjük gondolkodás nélkül.
Gondolkodni viszont néha nem árt. A higgadt és precíz angol úriember ugyanis már szépen kiszámolta egy újabb ütés ívét,és mire észrevette,hogy már ott állok,a kezét már nem tudta megállítani. Amikor megütött azzal a lendülettel estem össze. Mindketten odaugrottak, hogy segítsenek. Persze ezzel már nem mentem sokra. Éreztem,ahogy a vér lassan kicsordul a szám sarkában és folyik végig az államon. Közben persze jutott a számba is. Az ízétől kirázott a hideg. Iszonyatos fájdalmat éreztem. Jens felemelt és a kanapéra fektetett. Seb hozott némi jeget,közben pedig a saját vérét törölte bele a melegítője ujjába. Abban a percben a  saját fájdalma nem érdekelte. Nagy nehezen magamhoz tértem az ámulatból és felfogtam,mi is történt velem. Sírni kezdtem. Jenson magához ölelt így próbálva nyugtatni. Egyből kijózanította ez a váratlan esemény. Az ezüstszínű McLarenes pólóját viselte,mivel munkából jött éppen,amikor meghallotta a félig igaz híreket. A vérem vörösre színezte a vállát.
-          Bocsáss meg- suttogta a fülembe
-          Aha- mondtam azt a szót,aminek a kimondása a legkevesebb fájdalmat okozta,de ami kifejezte,hogy nem haragszom.
A német is visszaért és az arcomra helyezte a jeget. Nagyon nagy fájdalmat okozott ezzel,de tudtam,hosszú távon ettől lesz majd jobb. Közös megegyezésre arra jutottak,hogy pihennem kell. Seb hozott takarót én pedig becsuktam a szemem. Úgy tettem,mint aki alszik,de a fülem nyitva volt és készen álltam újra közéjük ugrani,amennyiben szükséges. De nem volt. Higgadtan kezdtek beszélgetni. Aztán egyre hangosabb sértések hagyták el a szájukat,de nem ütötte meg egyik sem a másikat. Sebastian szépen elmesélte,mit is érez irántam és hogy ezt mi váltotta ki. Jenson nyugodtan hallgatta,mintha nem is a barátnőjéről lett volna szó.
-          Nem szeretheted Őt…- zárta le végül
-          Miért?- kérdezett vissza a germán
-          Mert feleségül akarom venni  és azt akarom,hogy te légy a tanúm…
-          Mi?
Seb mintha csak a számból vette volna ki a szót. Feleségül venni?Engem? Ezek után? Megcsaltam és megaláztam… Ez az ember tényleg szeret… Meg sem érdemlem…. Mit tegyek most? Cikáztak a fejemben a gondolatok,miközben tettetnem kellett az alvást. De nem ment tovább. Úgy tettem,mint aki éppen ébredezik. Lassan nyitottam ki a szemem és próbáltam olyan arcot vágni,mintha nem észleltem volna semmit a beszélgetésből. Úgy hallgattak el,mintha legalábbis hadititokról lett volna szó. Seb együttérzően veregette meg Jens vállát és a szemébe nézve ennyit mondott:
-          Sajnálom…
-          Én is… mármint azt az izét ott az arcodon…
-          Ha gondoljátok,eltüntetem. Egy kis alapozó csodákra képes,nekem elhihetitek- ajánlottam fel mosolyogva
Egyszerre néztek rám és mindkettejük szeméből az volt kiolvasható, hogy a mosolyom igazán nem illik a szituációhoz.
-          Elfogadom a segítséget…- nézett a szemembe Seb- persze csak ha nincs ellenedre haver…
-          Sokminden van ellenemre…de ez nem- mosolyodott el Jens
Hazaindultunk. A taxiban azonban valami olyat mondott,amit a Sebastian házában hallottak alapján nem hittem el. Valami egészen másra számítottam. Rám nézett megfogta a kezem és a következő szavak hagyták el a száját:
-          Anne Dawson…minden bizalmamat elveszítetted itt és most…ahhoz,hogy ezt újraépítsd,időre lesz szükség és amíg ez az idő tart,aludjunk külön szobában…
Nem tudtam válaszolni. Egyszerűen nem jött ki hang a számon. Szinte hallottam a csörömpölését annak,ahogy összeomlik bennem egy világ….

7 megjegyzés:

  1. Szia!

    Ez aaaaz! :D
    Ja,hogy ez kicsit gonosz volt?:$ Remélem itt lép a képbe megint Seb és elcsavarja Anne fejét és összejönnek,ezért könyörögtem neked face-n szóval most már légy oly kedves és hozz olyan részeket is *-* Különben diliházba jöhetsz látogatni :D
    OKé,most megyek lenyugszok aztán majd meglátjuk mi lesz velem :D Ja és első komizó vagyok ^^ Jupííí..:$

    Puszi Jusztina :-)

    VálaszTörlés
  2. Seb nagyon gyakran képes összekuszálni a szálakat,mivel Anne nagyon bizonytalan,tekintve,hogy egy férfi volt az életében Jenson előtt és az Jay volt,ki emlékszik még rá? :D Most pedig nyilván egyre bizonytalanabb és ez nem jön most jól neki...a következő részben minden kiderül...

    Puszi: Niki :))

    VálaszTörlés
  3. húú Jens jót behúzhatott Sebinek,amúgy megérdemelte...én nem lennék meglepve,ha Jens csak viccből mondta volna ezt Annienek és másnap váratlanul megkéri a kezét.minden elő fordúlhat.még az is,hogy Annie mégis Sebit választja...várom a folytatást,de nagyon ;)

    VálaszTörlés
  4. Tudtam hogy elkéstem... W: én akartam leni az első, na sebaj :D
    JENST AKAROOOK! Itt és most, egymást leteperős,a másikért odáig levős részt, amikor kicsibutaszőkenémet nem áll közéjük. Az én szememben itt Sebasitan a gonosz, aki a rosszba csábítja Anne-t - mert Jens megcsalása mindenképp annak számít... De ahogy elnézem a szavazást, ő áll nyerésre, de neeee.... :D légyszi neee, akkor már jöjjön a nevető Jaim... izé harmadik, csak Sebastiant ne. :D Annyira nem illenek össze, és annyira csak fellángolás szagú a dolog - Anne részéről szerintem legalábbis...
    Jensonnek ritka idióta ötletei vannak, idetartozik a "verjük szarrá Sebastiant" (persze csak azért, mert a nyolc napon túl gyógyuló sérülés okozását a törvény bünteti, ha mással vézeteti el, semmi problémám :P) meg az "aludjunk külön szobában"... jó persze, értem én, hogy sértette a férfiúi önérzetét, azt sem tartom kizártnak, hogy esetleg fél, hogy megint bántja Anne-t, de akkor is, fiam jöjjön már meg a jobbik eszed... :D
    Nagyon-nagyon tetszett a rész, nagyon-nagyon várom a folytatást, és nagyon-nagyon hajrá JENSON (L) :D
    puszi: Dorcsy

    VálaszTörlés
  5. Reni:valóban megérdemelte....Anne most nagyon sebezhető és bizonytalan lett ettől a dologtól,nem lenne túl jó vicc,dehát....

    Dorcsy:Jenson nagyon a kis szívedhez nőtt ahogy elnézem :)) Seb nem gonosz,csak pasiból van...Anne pedig szemrevaló lány és 50%-ban hibás a történtekért... A meglepetés az,hogy szerintem vagy még ma vagy holnap jövök az új résszel,mert most van időm és kedvem is írni :)) Addigis puszi mindenkinek :))

    VálaszTörlés
  6. jaj ez nagyon jó ! imádom !!!! HAJRÁÁ!!:DDD

    VálaszTörlés