1. rész

Vigyázz mit kívánsz, mert a végén megkapod...

- Breanna siess már, kérlek...nagyon jól tudod,hogy ma nem érek rá...-ütöttem a fürdőszoba ajtaját.A lakótársam és egyben legjobb barátnőm Breanna híres volt róla,hogy órákig képes a fürdőszobában tollászkodni,amit már megszoktam,de ma különösen siettem.Negyedéves értékelést kellett leadnom a gyerekekről a kis svájci oviban,ahol óvónőként dolgozom.Nem szerettem a negyedéves értékeléseket,mert a főnököm nem igazán volt híve a módszereimnek,szerinte már 3 éves korban fegyelem kell egy gyereknek.Szóval minden ilyen megbeszélésre gyomorgörccsel indultam.Breanna fél óra kopogtatás után végre kinyitotta az ajtót.
-Nyugalom...
-Bárcsak már egy férfival laknék,ők nem készülődnek órákon át reggelente...-gúnyolódtam
-Kivel pontosan?-reagált a poénomra
-Mondjuk Jenson Button...
-Hát persze Anne...úgy tűnik még nem ébredtél fel az álomvilágból...
-Na menj...hagyj készülni,tudod,hogy sietek
-Addig csinálok reggelit
Magamra hagyott.Tudtam,hogy amire vágyom gyermeteg álmodozás,de nem is gondoltam igazán komolyan,hogy ez megtörténhet velem.
Fél óra múlva a tűsarkú cipőmben kezemben a srácok értékeléseivel rohantam a munkahelyemre.Taxi sehol a buszt pedig természetesen lekéstem.Épp azon gondolkodtam,hogy lehetek ennyire szerencsétlen,amikor valaki hirtelen nekem jött.A papírjaim repültek a levegőben.Ideges lettem,de meglepett amikor meghallottam egy ismerős hangot.
-Sajnálom.Új vagyok az országban és a városban is.Azt néztem merre kell mennem és nem vettelek észre...
Bár soha nem találkoztam korábban vele,a hangját 1000 közül is megismertem volna... Jenson Button...
-Nincs semmi baj...csak nagyon sietnék...
-Segítek összeszedni...de akkor nem tudsz nekem segíteni...
-Merre mész?
Mondta az utca nevét.Ott volt amellett az utca mellet,ahol az ovi
-Arra megyek-mondtam-szívesen elkísérlek egy darabig,ha gondolod...
-Megtennéd?
Az úton teljesen levett a lábamról.Mindig tudtam,hogy jó ember,hogy vicces,kedves,rendes,de élőben még kedvesebb volt.Megadtam neki a telefonszámom,pedig nem szoktam ilyesmit csinálni.
-Én ide jövök,neked egyenesen kell továbbmenned.Remélem nem tévedsz el
-Akkor majd felhívlak...
-Jó..-vágtam rá végig sem gondolva,hogy én tárgyalásra megyek...
-Mindent köszönök,mindenképpen keresni foglak...
-Oké-mosolyogtam
Fél méterrel a föld fölött jártam,amikor beléptem a megbeszélésre.Persze ez nem nagyon tetszett a főnökömnek,de nem foglalkoztam vele.Amikor végre végeztem kimentem a srácokhoz és éreztem,miért is választottam én ezt a szakmát.Még hazafelé sem voltam teljesen magamnál.Breanna előbb otthon volt,mit én.Az ágyán feküdt.Én is lekuporodtam a sajátomra és nekiláttam az élménybeszámolónak...