2.rész

Meséltem a gyönyörű kék szemekről,a hanyag eleganciáról,az ingről farmerral,amit annyira szerettem látni egy pasin és a remek humorérzékről.

-Csodaszép kék szemei vannak és olyan tökéletes és csodálatos...-utánzott gúnyosan...

-Fogd be...-vágtam hozzá a párnám.

Nevettünk,de ez nálunk nem volt újdonság.Aztán egy mondatával nagyon elrontotta a kedvem.

-Oké kis hősszerelmes,de mi lesz Jay-jel?

-Mi lesz Jay-jel...-ismételtem fájdalmasan

Jay a pasim,akivel 1 éve vagyunk együtt.Fél éve nem működik már ez a dolog,de 3 hónapja veszítette el az édesanyját,és amikor szakítani akartam vele mindig megsajnáltam.Majdnem sírtam,amikor az álomvilágomból visszacsöppentem a valóságba.Csend lett.Breanna látta,nem jó időpontban említette meg Jay-t.Nem kedvelte,mivel mindig fájdalmat okozott az utóbbi fél évben.Nagyon a szakításunkat pártolta,de nem hagytam,hogy beleszóljon az életembe.A némaságot a telefonom csörgése törte meg.Ránéztem a kijelzőre.

-Muszáj volt említened?-néztem Breannára szemrehányóan

-Jay?

Nem válaszoltam csak felvettem a telefont...

-Igen...?

-Szia Hercegnőm

-Jay beszélnem kell veled...

-Oké.Milyen napod volt?

-Jó-mondtam szinte suttogva

-Képzeld...megtaláltam a képeket ahol bemutattalak anyának...milyen büszke lenne rám,hogy nemsokára elveszlek...mit akartál mondani?

-Csak annyit,hogy szeretlek és vigyázz magadra...Most mennem kell.Szia

Letettem a telefont és az ágyra dobtam...

-Megint az érzelmi zsarolás?-szegezte nekem a kérdést barátnőm

-Nem hagyhatom el...szüksége van rám...nem lehetek ilyen önző...

-Ugyan Annie...soha életedben nem voltál egy kicsit sem önző,szerintem a szó jelentését sem ismered...egyszer az életben tedd ami neked jó...

-Te ezt nem érted...

-Nem hát...

Aztán az ágyra dobott telefon újabb csipogásba kezdett.Jens írt sms-t:

"Találkozni szeretnék veled este..."

Odaadtam a telefont Bree-nek...Keservesen sírni kezdtem.Nem tudtam mi a helyes döntés...Végül úgy döntöttem elmegyek Jens-szel,de csakis barátilag és elmondom neki,hogy nekem barátom van.Minden lelkesedés nélkül készültem életem legfontosabb randijára...Mintha legalábbis a világ legrondább és legbunkóbb férfijával kellett volna elmennem.Breanna a hátam mögé állt és megsimogatott

-Azt tedd ami neked jó...

-Hagyd ezt abba...nekem Jay-jel kell maradnom...

Amikor Jens megérkezett már nem voltam biztos benne.hogy jól döntöttem,de nem volt visszaút...A kísértés maga vitt vacsorázni és még csak visszatartó erőnek sem nevezhettem a kapcsolatomat Jay-jel.Éreztem,életem leghosszabb és legnehezebb estéje elé nézek...