5. rész

-         Nincs semmim amit felvegyek…- dobáltam a drágábbnál drágább ruhákat a közös ruhásszekrényünkből.

Nem az óvónői fizetésemből futotta rájuk. Breanna azonban keresett volt modellként és a reklámozott ruhákat megkaphatta ingyen. Korábban én is dédelgettem ilyesféle álmokat, de végül feladtam őket amikor felvettek a fősulira. Bree mellém állt és megfogta a vállam.

-         Most szépen nyugodj meg. Hova mentek?

-         Szerinted tudom?

-         Oké. Én azt mondom ezt vedd- mutatott egy ruhát.

Már háromszor dobtam odébb azt a darabot, de végül mindig gondosan visszaakasztottam. Tudtam, ez Breanna kedvence, amit még egykori vőlegényétől kapott. Egyszer viselte és utána soha többé. Nem értettem, miért szakítottak, hisz Bree szerette, de azt mondta, nem tudom milyen egy sportolóval élni, és mivel igaza volt, nem firtattam. Persze egyből tiltakozni kezdtem.

-         Bree de hát ez a kedvenced…Nem vehetem fel…

-         Olyan régóta áll a szekrényben…Megérdemli a kimenőt…és ha van valaki aki érdemes rá, hogy viselje, az te vagy Annie..

-         Köszönöm- öleltem át. Egy könnycsepp is kigördült a szememből.

-         De aztán legyen értelme, hogy megkaptad- próbálta oldani a hangulatot.

-         Hogy érted?- kérdeztem tetetett értetlenséggel

-         Kerüljön le- mondta kicsit gúnyosan

Nem válaszoltam csak kidugtam a nyelvem. Kimentem a fürdőszobába. Elővettem a hajgöndörítőt, de magamnak nem tudtam megcsinálni, ezért szükségem volt egy segítő kézre.

A legnagyobb izgalommal az töltött el, hogy fogalmam sem volt mire készül Jens.

  - Ne ficánkolj már- förmedt rám Bree

  - Bocsánat…

A telefonom hangos csörgésbe kezdett. Az ágyon hagytam ezért felálltam és elindultam érte. Breanna teljesen kiakadt. Nem értette, miért nem tudok nyugton maradni. De én tudtam, ez a hívás fontos.

    -   Igen?

    -    Nem…

    -    Na…

    -    Bocs… 6-ra ott vagyok….

    -    Hová viszel?

    -    Titok, de tetszeni fog…

    -     Várlak…

Erre már nem kaptam választ. Visszamentem, és fél 6-re Breanna elkészült a frizurámmal és a sminkemmel. Már csak a ruhát kellett felvennem. Az eredmény még legjobb barátnőmet is meglepte, pedig sokat látott már csinosan felöltözve.

-         Olyan vagy mint egy igazi Forma-1-es barátnő. Mutasd meg nekik csajszi- mosolygott

-         Nem hozok szégyen Breanna Johns-ra…- mondtam

-         Azt el is várom…

5:59-kor csengettek. Bree nyitotta ki az ajtót, de még őt is meglepte a látvány. Jenson farmerban és ingben  állt előtte. Tornacipője színe gondosan az ing színéhez választva

-         Pontos…- dícsérte meg Bree - 10-re itthon legyen a leányzó

-         Igenis. Láthatnám?

-         Hova mentek?

-         Mutatok neki valamit a világomból. Remélem élvezni fogja.

-         Bizonyára… Anne,gyere…Amúgy túlöltöztünk…

-         Wow…- nem tudtam, ez jót vagy rosszat jelent,de ennyi hagyta csupán el Jens száját.

-         Ezt mire véljem?

-         Csodaszép vagy..

Elindultunk. A kocsiajtó a szokásos módon kinyílt előttem. Aztán meglepve tapasztaltam, mi az úticélunk.

-         Gokartpálya? Szórakozol velem?- nevettem fel

-         Miért?

-         Azt mondtad legyek csinos… Felvettem volna valami kényelmesebbet. Miért kérted, hogy öltözzek ki?

-         A saját szórakoztatásomra… De jobb lenne ha sietnél, ránk fog sötétedni…

-         Igenis

Beültünk Soha nem vezettem korábban gokartot. Persze minden létező módon lealázott. Nagyon béna voltam és a sisak tönkretette a hajam. Mindezektől függetlenül igazán jól éreztem magam. Jens persze nem hagyott nyerni. Nem is tudtam elképzelni, hogy egy Forma-1-es pilóta nyerni hagyjon valakit. Drága partnerem észrevette, hogy mivel nem megy, nem annyira élvezem a dolgot,mint ő.

-         Na gyere, mutatok valamit.

-         Leveszem ezt…

-         Ne… elviszlek egy körre…

-         Ebbe nem férünk be ketten…

-         Egy sportautóval viszlek el egy körre…

Előállt egy olyan autóval, amilyet még csak nem is láttam soha. Bemásztam mellé, de meggyűlt a bajom a 6 pontos biztonsági övvel. A kedvenc magassarkúmra néztem. Azon gondolkodtam, hogy ezt már dobhatom ki,amikor elindultunk. Másodpercek alatt kúszott a sebességmérő mutatója 100-ra, majd 200-ra és feljebb. Furcsának éreztem,hogy egy pillanatig sem féltem. Hatalmas biztonságérzetem volt az én világbajnokom mellett. Egyszercsak fél kézzel elengedte a kormányt és a kezem váltóra tette

-         Érzed, hogy mikor kell váltani?

-         Nem tudom…

Fél órán át „kocsikáztunk”, aztán mivel már későre járt, Jens félreállt.

-         Hogy érezted magad?

-         Ha levehetném ezt sokkal jobb lenne…

-         Akkor vedd le- mondta kissé sértődötten

Nem értettem mi a baja. Aztán amikor megszabadultam attól a meleg és nehéz sisaktól a nevetését hallottam.

-         Most mi van?- duzzogtam

-         A sminked elfolyt, a hajad kócos, és számomra mégis a leggyönyörűbb nő vagy.

-         Hagyjuk ezt… megyünk még valahova?

-         Készültem neked egy vacsorával itt a pálya melletti büfében. Aztán hazaviszlek

Megettük a vacsorát, ami kicsit sem volt szegényes. Olyan ételeket szolgáltak fel, amelyeknek még csak a nevét sem hallottam soha. Aztán elindultunk haza. Valahogy nem akartam még, hogy vége legyen az estének. Már fél 11 volt, mire a házunk elé értünk.

-         Hát akkor?

-         Hát akkor mi?Nem merek bemenni…

-         Miért?

-         Elkéstünk…

-         Bolond vagy…

-         Breanna meg fog ölni…

-         Fogd be…

Nagyon vágytam a csókjára és tudtam, hogy ő is az enyémre. De nem akartam, hogy csak úgy belecsapjunk a közepébe és ennyi. Különlegesnek akartam az első csókunkat. Az orrunk összetettük és néztünk egymás szemébe. Már vagy egy perce így álltunk és végre következhetett volna a nagy pillanatunk, de nem így lett. Egy hangot hallottunk meg bentről, ami sokkal ismerősebben csengett, mint valaha gondoltuk volna.

-         Csókold már meg vagy megteszem én…- kiabált ki Sebastian

-         Hát te?

-         Azt hittem itt vagytok aztán Breanna mondta, hogy nem, de behívott egy teára…

-         Fenomenális…

-         Na hagylak titeket…

Becsukta az ablakot.

-         Bocs elment a kedvem…- mondtam Jensnek

-         Hát…ezért megölöm…

-         Majd legközelebb Don Juan…

-         Várni fogom a pillanatot…

-         Azt mindjárt gondoltam..Na bemegyek…

-         Küldd majd ki Sebet… Egyébként…. Lennél a barátnőm?

-         Ez a kérdés meglepett… Gond lenne ha várnánk egy kicsit ezzel?Most szálltam ki egy kapcsolatból…

-         Persze oké- mondta szomorúan- De holnap láthatlak?

-         Mindenképpen- mosolyogtam rá aztán beléptem az ajtón

Visszautasítottam az ajánlatot, amire úgy vágytam,mivel korainak éreztem, de mivel megbántam, reméltem, az ajánlat nem veszti érvényét.

Íme egy kép a ruháról és a cipőről :)