Láttam a szemében, hogy rengetegszer elképzelte már a nap folyamán ezt a pillanatot: hogy mi lesz körülöttünk, milyen lesz a hajam, milyen színű ruha lesz rajtam. Szerettem volna azt mondani, hogy "igen", hogy nem fogom visszautasítani. Szerettem volna elmondani, mennyire szeretem, és mennyire kívánom,de nem mondhattam semmit.
- Gyönyörű vagy…- súgta
- Köszi…- mondtam bátortalanul.
- Mehetünk?
- Igen… Breanna ne várj meg…
Bree tudta,ha ezt mondom,az azt jelenti, várjon amíg haza nem érek h beszélhessünk az élményeimről. Vagy épp sírhassak a vállán.
- Rendben- bólintott
- Későn jövünk…- mondta egy huncut mosollyal Jens.
Nem szólaltam meg csak mosolyogtam. De ez a mosoly az a mosoly volt,ami elrejti a kétségbeesést. Megnyugtató volt, hogy Jens nem ismerte még ezt a fajta görbületet az arcomon. Kinyitotta nekem a kocsiajtót. Nem voltam hozzászokva. Jay már fél éve nem tett ilyesmit. Most egy pillanatra őszintén mosolyogtam. Elgondolkodtam Breanna szavain.
„ Tedd ami neked jó” ez a kis mondat zúgott a fejemben. Jensnek is szemet szúrt, hogy kissé furán nézek magam elé.
- Baj van?- kérdezte
- Jól vagyok- feleltem
- Valami nem jó… Fura vagy…
Nem mondtam semmit. Innentől csendben autóztunk… Az étteremnél újra kinyitotta nekem az ajtót. Leültünk és elkezdtünk beszélgetni…. Megismertem kicsit jobban és olyan csodálatos estében volt részem mint Jay-jel talán még soha. Állandó harcot kellett vívnom önmagammal, hogy nehogy belefeledkezzek abba a hívogatóan szép szempárba, hozzá akartam bújni… el akartam mondani, hogy van valakim,de abban a pillanatban magam sem akartam, hogy legyen. Legalábbis nem azt, hogy Jay legyen az. Próbáltam „sérült lelkemből” elkergetni azt az őrült, mégis csodás gondolatot, hogy Jenson mellett még a lehetetlen is lehetséges volna. Itt nem a pénzre gondoltam, hanem a szerelemre,a szabadságra,a boldogságra…
Nem volt velem erőszakos,nem erőltetett semmit. Hazavitt a vacsora után. A kocsitól az ajtóig átölelte a derekam,de úgy tettem mintha megbotlottam volna és kibontakoztam a karjából. Tudtam, ha hagyom,hogy átöleljen soha többé nem tudtam volna szabadulni a vágytól.
Odaértünk az ajtóhoz.
- Köszönöm az estét- mondtam és a táskámban kezdtem kutatni a kulcsom után
- Én köszönöm- suttogta és egyre közelebb jött.
Amikor már majdnem megcsókolt hátrébb léptem és azt mondtam
- Nekem van valakim…
- Nem úgy tűnt ma…
- Pedig van…
- Holnap felhívlak…
- Ne…
- Miért? Félsz hogy nem bírsz majd ellenállni…?
- Jóéjszakát…- mondtam és becsaptam az ajtót magam mögött.
Keserves zokogásba kezdtem, amire Breanna is felfigyelt. Kijött és mellém kuporodott az ajtó elé…
- Rossz volt a randi?
- A randi tökéletes volt… csakhogy nekem van pasim… elfelejtetted?
- Nem adod fel…a boldogságodat feladod…de ezt a halott kapcsolatot nem?
Nem akartam tovább hallgatni ezt ezért felálltam és besétáltam a szobába. Kibújtam abból a gyönyörű ruhából és felvettem egy melegítőt. Bree a konyhában pakolászott valamit, de nem is igazán érdekelt,hogy mi az. Elindultam kifelé.
- Hová mész?- kérdezte aggódva lakótársam
- Kiszellőztetem a fejem- mondtam érdektelenül
- De hajnali fél 1 van…
- Mikor mondom meg, mit csinálj?
- Ahogy akarod…
Kisétáltam. Sötét volt és őszintén szólva nagyon féltem, de gondolkodni akartam. Lementem a sportpályára. Elkezdtem futni a köröket a sötét pályán, amikor hirtelen egy hangot halottam meg.
- Te itt?- kérdezte a cseppet sem idegen hang. Aztán a sötétből előlépett Jens
- Halálra rémítettél- mondtam elcsukló hangon
- Nem magyaráztad meg az estét…
- Nincs ezen mit magyarázni…
- Egy ilyen csinos fiatal lány egyedül mászkál az éjszaka közepén?Hazakísérlek…
- Nem kell…
- Tisztázzuk…nem kérdés volt…
- Félek nem elég amit én nyújthatok…
- Azt hadd döntsem el én…
Gyalogoltunk hazafelé, amikor megfogta a kezem. Nem igazán akartam, de amikor ki akartam húzni a kezem erősen szorított. A ház előtt már nagyon meg akartam ölelni. Tudtam, hogy nem szabad, de életemben először spontán akartam cselekedni. Hozzábújtam. Soha nem éreztem még magam olyan biztonságban, mint a karjai szorításában. Eszembe sem jutott Jay. Mintha nem is lettem volna vele együtt sohasem.
- Holnap dolgozom…
- Eléd jövök, és elkísérlek… akkor megbeszélhetjük, hogyan tovább- ajánlotta fel
- Rendben
Bementem. Breanna már lefeküdt. Egy bögre tea volt az asztalon egy cetlivel:
„Minnie Annie tudod, hogy csak jót akarok…”
Elmosolyodtam. Kiskorunk óta voltunk legjobb barátnők, a Minnie Annie pedig egy kiskori emléket hozott elő. Tudtam, hogy azt akarja, hogy boldog legyek, de saját életet akartam. Saját döntésekkel. Megittam a teát és bemásztam az ágyamba. Aludt, nem akartam felébreszteni. Hamar elaludtam, de reggel, amikor 6-kor felkeltem Jay már a konyhában ült. Nagyon megijedtem, amikor kiléptem és nem azért, mert hirtelen jött, hogy ott van. Szokott ilyesmit csinálni. Lemásolta a kulcsom és azóta rendszeresen hívatlanul jelent meg. Az rémített meg, hogy tudtam, Jens is nemsokára itt lesz.
- Jó reggelt Hercegnőm
- Jay… Tudod, hogy ma dolgozom, nem tudok veled lenni…
- Elkísérlek… Legalább addig is veled lehetek
- Ne kísérj el…
- Mi bajod van?
- Az, hogy megfojtasz ebben a kapcsolatban… de nekem készülnöm kell, mire kijövök ne légy itt…
Bementem a fürdőbe. Mivel Breanna nem dolgozott aznap, szabad volt. Megmostam az arcom egy kis hidegvízzel. Rettenetesen féltem, mi lesz a következménye, ha Jens és Jay találkozik egymással. Amikor kész lettem Jay még mindig a konyhaasztalnál ücsörgött.
- Indulhatunk?- kérdezte…
- Igen- mondtam kétségbeesve.
Abban a pillanatban éreztem, hogy a telefon rezeg a zsebemben. Tudtam, ki csörget, meg sem kellett néznem. Kiértünk Jens pedig ott állt kezében egy szál rózsával.
- Ne…- gondoltam magamban.
- Nézd már… az nem az a Forma-1-es ?- kérdezte Jay lelkesen
- De- mondtam lelkesedés nélkül
- Biztos Breanna-hoz jött…
- Mérget vehetsz rá, hogy nem- suttogtam
- Mi?
- Semmi…
Jens odalépett.
- Szia Anne…
- Szia…
- Nyilván…
- Igen… Jay, ő itt Jenson Button. Jens, ő itt a barátom, Jay…
- A vőlegénye- javított ki nagyképűen Jay
- Hát akkor én most jobb, ha megyek…- mondta Jens
- Talán… szia
Amikor Jay háttal állt Jens felemelte a telefonját ezzel jelezve, hogy később felhív. Bólintással jeleztem, hogy rendben. Az oviig fél szavakkal válaszoltam csupán Jay kérdéseire. Rémesen éreztem magam a történtek miatt….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése