- Jay…- néztem bizonytalanul Jensre…
- Ne nézd meg.
- Csak nem olyan vészes…talán a cuccait akarja…
- Te tudod…- mondta látszólag beleegyezően,de valami fura sértettséget véltem felfedezni a hangjában.
- Nem kell más csak te… De Jay a múltam…egy év az egy év ezt meg kell értened…
- Csináld- mondta
„Végtelenül, kimondhatatlanul, halálosan szeretnélek még egyszer látni egypár pillanatra. Okát sem tudnám megmondani, miért, mondanivalóm nincs semmi, csak egyszerűen látni akarlak egy-két percig, és menni tovább újból. Talán nyugodtabb lennék...Kérlek…”
Nem mutattam meg Jenson-nek. Nem igazán tudtam, mit mondana rá. Azért visszaírtam
„ Gyere el a dolgaidért ma este. Talán otthon találsz”
Ekkor jött Jens meglepetésszerű kérése
- Költözz hozzám- nyögte be a semmiből
- Nem is tudom… ezt még át kell gondolnom…és Breannával is megbeszélni…ez túl gyors…
- Nem félek a sebességtől…különben is sokkal egyszerűbbé tenné a dolgokat és nem leszel messze a barátnődtől.
- Mint mondtam, ezt meg kell beszélnem vele.
Kicsit később hazaindulhattunk. Mindketten az izzadt futóruhánkat viseltük, amit az este. Bemásztam a kocsiba, de nem éreztem magam annyira rosszul, mint ahogy Jens kezelt. A ház előtt vettem észre, hogy a kulcsom nincs nálam… Csengettem, de senki nem nyitott ajtót.
- Van egy tippem…- mondta Jenson és már nyúlt is a telefonja után…
- Mi?
Nem válaszolt…csak et hallottam
- Sebastian nyissátok ki az ajtót… Anne-nek pihennie kellene
És az ajtó pillanatokon belül kinyílt. Seb állt előttem, Breanna pedig a szobából jött kifelé. Nem nagyon értettem, mi folyik itt.
- Most megyek. Később érted jövök és a cuccaidért. – puszilt meg Jenson
- Rendben…- mondtam halkan
Amint a fiúk elmentek, lezuhanyoztam, aztán egy szál törölközőben leültem a szoba közepén a szőnyegre és elkezdtem minden apró emlékemet magam köré gyűjteni a házból. A kezembe akadt egy közös képem Jay-jel. Kivettem a keretből és félretoltam. Bree mellém mászott.
- Na mi az?- kérdezte- Jobban vagy?
- Azt akarja, költözzek hozzá…de én nem hagylak itt…
- Héé Annie. Éld az álmodat…én is elköltöztem, emlékszel?
- Andy-vel…igen emlékszem,de az más…
- Anne légyszíves…éld az álmod…menj vagy kiraklak- dugta ki a nyelvét
Nem vittem el mindent. Tartottam pár saját ruhát a szekrényben, de a cuccok nagy része Breannáé volt. A kis személyes tárgyaim és a saját ruháim, cipőim 3 dobozban elfértek. Nevettem ezen, keserű nevetésnek indult, de szegény ember az, aki már szívből nevetni sem tud. Kacagtunk együtt a legjobb barátnőmmel ahogy a közös és egyben rettenetesen rendetlen lakásunk padlóján ültünk. Pakolás közben magam köré pakoltam, Bree pedig véletlen szétrúgta a kupacot. Felszabadultan és vidáman készültem, de ugyanakkor fájt, hogy magam mögött hagyom a múltat.
- Csajos lakás…- mondtam elmorzsolva egy könnycseppet
- Az álmok valóra válnak…a te álmaid- ölelt át
- És mi van Sebbel? – váltottam témát
- Édes srác…
- Igen tudom…- mosolyogtam
Aztán a kezembe akadt egy párna. Hozzávágtam Breehez erre ő a nyitott szekrényajtó mögé bújt. Benyúlt a szekrénybe és elkezdett ruhákkal dobálni. Olyanok voltunk, mint két gyerek. Hiányzott is nekem, hogy újra gyereknek érezhessem magam. Ha már dobott pár ruhát belebújtam az egyikbe. Aztán pár dolgot bedobáltam egy dobozba.
- Ezekért Jay eljön este. Add oda és mondd el neki, hogy sajnálom, hogy így alakult…
- Te is tudod, hogy jól döntöttél
- Tudom, ne pánikolj…de szépen kérlek tényleg mondd meg neki…
Kimentünk a konyhába, hogy elkészítsük a talán utolsó olyan ebédünket, amikor még együtt laktunk. Persze a végére ő is és én is csupa lisztesek voltunk. Lisztesek és koszosak. Nem nagyon érdekelt. Lassan leszállt az este. Jens végre értem jött. Sírva öleltem át Breannát, körbejártam a házat aztán bepakoltam a csomagtartóba a 3 kis dobozomat.
Elindultam egy új élet felé. Soha nem jártam még Jensnél.
- Üdv szerény hajlékomban- nyitotta ki nekem az ajtót
- Cseppet sem hinném, hogy szerény volna…
- Hidd el, még nem nagyon rendezkedtem be. Majd te berendezed,ahogy tetszik.
Amikor beléptem, ,meglepett a látvány. Az előtérben egy kék bőrkanapé állt, a fal színe pedig napsárga volt. A kanapéval szemben egy óriási tükör díszelgett. A tükör fala közös volt a konyháéval, ahová újdonsült párom bevezetett. A legmodernebb felszereléssel ellátott konyha egy hozzám hasonló, főzni szerető lány számára maga volt a Paradicsom. Az előtérből nyíló nappali visszafogott bútorzata elképesztett. Aztán amikor kiléptem a nappaliból elindultam felfelé a kis falépcsőn.
- Egy fürdőszoba, egy hálószoba és egy leendő gyerekszoba, jelenleg vendégszoba.- kalauzolt a ház tulajdonosa lelkesen
- Imádom az egész házat- lelkesedtem
Minden olyan volt, amilyennek én elképzeltem volna egy házat. Aztán levitt a titkos helyiségbe.
- Ezt viszont én rendeztem be- mondta büszkén
- Hmm… alig várom
A szobában egy vitrin állt, Jenson összes trófeájával. Mellette kiállítva a 2009- es VB győztes overall.
- Ez a szoba tökéletes…
- Köszönöm- mosolygott zavartan
Elindultam felfelé.
- Hová mész?- kiáltott utánam
- Vacsit főzni….
Felmentem a lépcsőn, Jens pedig utánam. Elkezdtem összedobni valamit a hűtőben találtakból. Nem számítottam nagy felhozatalra,de azért a hűtő üressége meglepett.
- Tudod, azt nem hittem volna, hogy valakinek ilyen üres a hűtője aki olyan gazdag, mint te…
- Kiválóan tudok rendelni…életemben nem főztem, azt sem tudom mi fán terem az…
- Akkor most megtaláltad a másik feledet, mert én viszont imádok főzni- nevettem,miközben végighúztam az ujjam az orrán
- Tudtam, hogy te kellesz- mondta és szorosan megragadta a derekam.
Csókolózni kezdtünk aztán próbáltam hátrébb lépni.
- Csinálnom kell valami ehetőt…
- Nem kívánok mást csak téged…
Elkezdtem hangosan nevetni.
- Most meg min nevetsz…?- kérdezte bizonytalanul
- Ez milyen duma már…
- Ilyen…most találtam ki…
- Pirospont érte- kacagtam.
Nem voltam biztos benne, hogy még mindig a poénon nevetek. Kezdtem úgy gondolni, hogy a mulatságos leginkább az, amilyen képet vág. Felugrottam az ölébe. Aztán felültetett a konyhapultra. Annyira belefeledkeztünk, hogy észre sem vettük hogy….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése