Egyébként pedig nem sértődöm meg ha kommenteltek :P
Most pedig jöjjön a rész :)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------
… Sebastian és Nico Rosberg jöttek be. Ahhoz is nagy volt a hév, hogy a kulcsot ráfordítsa. A srácok a konyhaajtóban álltak. Rajtam már nem volt ruha. Jens inge mellettem volt. Gyorsan magamra kaptam és leugrottam a pultról.
- Sziasztok fiúk. Kávét?- próbáltam meg oldani a feszültséget
- Én elfogadom- mondta Nico
- Én nem kérek, de örülök hogy látlak…
- Azt látom…- mondtam nevetve a nadrágjára mutatva
Jens kissé zavarban volt.
- Egyébként…Anne Dawson vagyok- nyújtottam kezet Niconak
- Nico Rosberg…Nagyon örvendek kisasszony-
- Mit kerestek itt?- kérdezte értetlenül Jens
- Te vagy idén a pilóták szakszervezetének elnöke…emlékszel?
- Óóó… tényleg…basszus…gond van?
- Bocsánat…csak a kávét adnám oda, aztán megyek fel öltözni. - szakítottam félbe
- Nem kell- gúnyolódott Seb
- Én azért szeretnék…- nyugtáztam egy kedves mosollyal az elismerő pillantást
Felmentem, de mivel a dobozaim még a kocsiban voltak, nem reméltem, hogy bármit is találok magamnak. Kinyitottam a szekrényt, hogy Jens egy ruháját felvegyem, hogy legalább legyen rajtam valami. Legnagyobb meglepetésemre pár igazán csinos, de kényelmesnek tűnő ruhadarabot találtam. Mind a méretem. Leesett az állam, de első lépésben belebújtam az egyikbe. Mire visszaértem, odalent már üzleti dolgokról volt szó. Jenson mögé léptem, beletúrtam a hajába, aztán készítettem magamnak egy teát és hagytam, hadd beszéljék meg amit szeretnének. A fiúk nem maradtak tovább egy óránál, de mire Jens felért, már mélyen aludtam az ágyban. Mosolyogva betakart, megpuszilt aztán elment. Kicsit később felébredtem, és mivel nagyon idegen volt a hely kicsit megrémültem. Az ágyon egy cetli volt mellettem
„Pihenj csak. Futni mentem, sietek, ahogy csak tudok JB”
Mosolyogtam aztán visszamásztam az ágyba. Valami rettenetes sípolást hallottam. Kimásztam, de nem találtam a forrását. Másztam a földön és nyitogattam az éjjeliszekrény fiókjait is, de nem leltem a zajforrást. Végül megláttam, hogy az éjjeliszekrényen Jens telefonja az. Nevettem magamon, hisz majd kiszúrta a szemem. Csak ki akartam kapcsolni, hogy ne visítson, de véletlenül megnyomtam egy gombot. Hirtelen egy sms-t láttam. Seb volt a feladó. Bár már meg volt nyitva nem akartam elolvasni. Úgy éreztem én sem örülnék neki, ha Ő a telefonomban turkálna. Persze pont a szobába lépett.
- Az ott az enyém?- kérdezte
- Igen, de esküszöm,nem néztem bele…
- Ne mentegetőzz semmi baj…de ne hazudj, hisz látom, hogy beléptél az sms-be… mit írt?
- Nem tudom…esküszöm, hogy nem olvastam el…- mondtam szinte sírva
- Jó…add ide…azt kérdezi megvolt-e a menet…
- Bunkó- csúszott ki
- Csak viccel…
- Nem úgy értettem…alszom…kimerült vagyok…
- Lezuhanyozom és melléd bújok
Nem válaszoltam csak a fejemre húztam a takarót. Bántott, hogy nem hitt nekem. Talán kicsit túlreagáltam a dolgot, de amikor vizesen hozzám bújt, hiába akartam megfordulni, nem tettem.
- Ahogy gondolod…-mondta
Erre megfordultam és adtam egy puszit a szájára. Törölközőben mellém feküdt,de túlságosan kimerült voltam. Elaludtam a mellkasán mielőtt bármi is történhetett volna. Orvosi rendelvényre kellett pihennem, és ezt Ő komolyabban vette nálam, tehát nem haragudott meg rám. Reggel úgy ébredtünk, ahogy elaludtunk. Én ébredtem fel előbb és elkezdtem simogatni az arcát. Erre felébredt.
- Jó reggelt- mondta álmos hangon
- Neked is- mosolyogtam
- Mióta vagy ébren?
- Vagy 10 perce…nem várattál meg…lemegyek csinálok reggelit
- Oké- morogta és a fejére húzta a takarót
Lesétáltam a lépcsőn. A kávéspoharak a pulton és a papírok az asztalon szétszórva hevertek. Breanna mellett nem voltam hozzászokva, hogy nincs minden a helyén.
- Legalább szabad a fürdő- mondtam halkan. Aztán ezen jót nevettem.
Gondosan a mosogatóba helyeztem a poharakat a papírokat pedig egy kupacba szedtem és bevittem a nappaliba az asztalra. Aztán készítettem néhány pirítóst. Meredten néztem a konyhapultot és felidéztem magamban az előző este történéseit. Jókedvre derített az események felelevenítése. Kicsit talán vágytam rá, hogy mostmár senki ne szakítson félbe. Aztán azon gondolkodtam, hogy fel kell adnom a munkahelyemet. Mert hiába imádtam a lurkókat, ha már belevágtam ebbe az életvitelbe az ő érdekük is volt, hogy ne csak úgy néha lássanak óvónőként. Fájt, hogy a kis életem minden szeretett mozzanatát hátra kell hagynom. Még egy könnycsepp is kicsordult a szememből. Jens minden hang nélkül jött le a lépcsőn, és meg is ijesztett amikor mögém ért.
- Gond van?- kérdezte aggódva
- Minden oké- nyögtem ki elcsukló hangon
- Valami baj van…hisz látom…
- Fura mindent hátrahagyni ennyi az egész…
- Mi mindent?- értetlenkedett
- Az életemet… a munkámat… én már egyszer új életet kezdtem és az is nehéz volt- kezdtem zokogni
- Miért kellett új életet kezdened?
- Svájc volt a lehetőségek földje…de én nem vagyok ide való…
- Hanem?- láttam a szemén, hogy nem érti,mi történik körülötte
- Meglepetés… magyar vagyok…nem is annyira gazdag lány, az, hogy itt lehetek, Bree apukájának köszönhető, aki gazdag angol üzletember…a szüleimet 17 éves korom óta nem láttam, néha küldenek egy lapot, de nem tudják elfogadni, hogy eljöttem…ez nehéz nekem…Bree hozott ide,mert 3 éves korunk óta barátok vagyunk, és segíteni akart nekem
- Bújj ide Kicsim- súgta
- Nem Dawson a nevem, de maradjunk ebben…
- 2006… szeretem Magyarországot…csodálatosan szép lányok vannak ott,ahogy mondják,és íme az élő példa…felőlem akár lehetsz orosz vagy ukrán is…kellesz nekem- mondta és bíztatóan megveregette a vállam
- Kezdelek megszeretni- néztem a szemébe
Meg akartam csókolni, de hátat fordított. Nem igazán értettem, de aztán hozott egy kis dobozt. Olyan volt, mint amikbe a gyűrűket szokás tenni. Kissé meg is ijedtem. Kinyitottam a dobozkát amelyben egy Mercedes kulcsa volt.
- Hát ez? – kérdeztem mosolyogva
- Szükséged lesz egy autóra…
- Ez az enyém?- ugrottam a nyakába
- Virágot az öltözőmbe hálálkodni pedig a hálószobában- kacsintott
Kidugtam a nyelvem és elindultam felfelé a lépcsőn.
- Ez azt jelenti…?- kérdezte reménykedve
Nem válaszoltam csak bólintottam és folytattam az utam az emeletre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése